Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...

Juhász Tibor verse

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója. 2012 óta publikál. Első kötete Ez nem az a környék címmel jelenik meg az Apokrif és a FISZ közös gondozásában a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre.

 

 

Odavaló

 

 

Nem hiszed el, nem hiszed el, mondogatta

újdonsült hentes kollégám, mikor azt magyarázta,

hogy árult ő olyan húsokat a fővárosban,

amiknek kilója volt millió is. Én meg csak

hallgattam, hiszen annak ugyan mindegy,

aki kizárólag vasárnaponként eszik húst.

Aztán elszaladt a mosdóba, és miután nevetve

visszajött, száraz kezeivel büszkén mutogatta

a munkásfeleségeknek a legszebb karajt.

 

Azt igen, hogy Pestről költözött ki vidékre,

de az okot egyikünk sem tudta. Fejcsóválva

állította, hogy az olcsóbb megélhetés miatt,

meg a levegőről beszélt valamit. Az ellopott

milliósról egészen addig hallgatott, míg a próbaidő

lejárta után a főnök behívta az irodájába,

és a létszámcsökkentés szükségességéről

prédikált műkönnyes szemekkel.

 

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait.

Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette,

meg azért, hogy a penészes konyhában egyszer

az életben a tojás meg a szalonna szagán kívül,

valami más is terjengjen. Legalább megérte,

kérdeztem. Az íze jó volt, de egy doboz fogpiszkáló

ráment, mire kiturkáltam a cafatokat, válaszolta,

nem beszélve arról, hogy egész éjszaka a vécében

térdeltem, kiadtam magamból mindent,

ami nem odavaló.