Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...

Juhász Tibor verse

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója. 2012 óta publikál. Első kötete Ez nem az a környék címmel jelenik meg az Apokrif és a FISZ közös gondozásában a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre.

 

 

Odavaló

 

 

Nem hiszed el, nem hiszed el, mondogatta

újdonsült hentes kollégám, mikor azt magyarázta,

hogy árult ő olyan húsokat a fővárosban,

amiknek kilója volt millió is. Én meg csak

hallgattam, hiszen annak ugyan mindegy,

aki kizárólag vasárnaponként eszik húst.

Aztán elszaladt a mosdóba, és miután nevetve

visszajött, száraz kezeivel büszkén mutogatta

a munkásfeleségeknek a legszebb karajt.

 

Azt igen, hogy Pestről költözött ki vidékre,

de az okot egyikünk sem tudta. Fejcsóválva

állította, hogy az olcsóbb megélhetés miatt,

meg a levegőről beszélt valamit. Az ellopott

milliósról egészen addig hallgatott, míg a próbaidő

lejárta után a főnök behívta az irodájába,

és a létszámcsökkentés szükségességéről

prédikált műkönnyes szemekkel.

 

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait.

Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette,

meg azért, hogy a penészes konyhában egyszer

az életben a tojás meg a szalonna szagán kívül,

valami más is terjengjen. Legalább megérte,

kérdeztem. Az íze jó volt, de egy doboz fogpiszkáló

ráment, mire kiturkáltam a cafatokat, válaszolta,

nem beszélve arról, hogy egész éjszaka a vécében

térdeltem, kiadtam magamból mindent,

ami nem odavaló.