Hírlevél feliratkozás

Keresés

A képregény csapatmunka

Halmi Zsoltot és Molnár Attilát Szép Eszter kérdezte
A teljesen hagyományos kézi rajzot szeretem. Először megtervezem vázlatokban az oldalpárokat, majd kidolgozom, általában A/3-as lapon ceruzával, végül kihúzom tussal, filctollal és beszkennelem. Innentől használok csak digitális eszközöket a szöveg beíráshoz és színezéshez. De akadnak festett képregényeim is, és tervben van egy teljesen kézzel készült képregény is, aminek a szövegét is kalligrafikusan fogják beírni. Azt vettem észre, hogy a komoly megrendelők jobban értékelik a kézzel készült grafikai munkákat, sőt igénylik is azokat.

 

(galéria nyílik)

 

A Szépirodalmi Figyelő aktuális, irodalom és politika kapcsolatát körüljáró számában Halmi Zsolt Valahol című képregényét olvashatjuk. A megjelenéssel kapcsolatban Zsoltot és alkotótársát, Molnár Attilát a formához fűződő viszonyáról, az online finanszírozásról, valamint készülő projektjéről, az Indiana Jones-i világot megidéző A Halál templomáról kérdeztük.

 

 

Szép Eszter: Mióta rajzolsz képregényeket?

 

Halmi Zsolt: Tíz éves koromban került a kezembe Fazekas Attila A pergamen rejtélye című munkája, és rögtön el is készítettem első sci-fi képregényem, ami valahol még meg is van. Később a középiskolában próbálkoztam újra, nem titkolt szándékom a pénzkereset volt. A képregényt egy kollégista társam írta, én pedig rajzoltam és az iskolában árultuk egész szép sikerrel. Az a sorozat hét részt ért meg. Később inkább a művészetek felé fordultam, a grafika és a festészet irányába. Alakítottunk a barátaimmal egy amatőr képzőművészeti csoportot: pályázatokon indultunk, több kiállítást rendeztünk. Amikor a (most már) Nyíregyházi Egyetemre mentem tanulni, először még a festészet foglalkoztatott, de a szakdolgozatom kapcsán ismét a képregény került a középpontba. Jelenleg rajzot és grafikát tanítok Debrecenben, a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában. Mellette rendszeresen festek, most is két önálló kiállításra készülök. Természetesen folyamatosan rajzolok képregényeket, szerencsére sokan keresnek meg, és még pénzt is tudok vele keresni.

 

Sz. E.: Mi a kedvenc alkotási vagy rajzolási módod?

 

H. Zs.: A teljesen hagyományos kézi rajzot szeretem. Először megtervezem vázlatokban az oldalpárokat, majd kidolgozom, általában A/3-as lapon ceruzával, végül kihúzom tussal, filctollal és beszkennelem. Innentől használok csak digitális eszközöket a szöveg beíráshoz és színezéshez. De akadnak festett képregényeim is, és tervben van egy teljesen kézzel készült képregény is, aminek a szövegét is kalligrafikusan fogják beírni. Azt vettem észre, hogy a komoly megrendelők jobban értékelik a kézzel készült grafikai munkákat, sőt igénylik is azokat.

 

Sz. E.: Hogyan készült a Szépirodalmi Figyelőbe szánt alkotásod?

 

H. Zs.:  Még sosem készítettem politikai témájú képregényt, ezért érdekesnek találtam a témát. Kihívás is volt. Több ötlet után végül a mostani formánál maradtam: híres emberektől idézetek a politikáról és a kapitalizmusról, és ezek köré a mondatok köré építem fel oldalanként a történetet. A képregény egy utópisztikus világról szól, és az én világlátásomat tükrözi. Egyrészt az elégedetlenségemet, másrészt pedig azt, hogy szeretném jobb színben látni a hazai politikai közéletet. 

 

Kihívásnak tartottam a politika világába bevinni a művészetet, így a képregény fő karaktere egy politikus, aki író is egyben. Jellegzetes budapesti középületekkel is találkozunk a képregényben, de fontosak számomra a szakrális terek is, ezért keresztény templomot, zsinagógát, és mecsetet is rajzoltam a képregénybe. Feltűnik továbbá a Szent Korona is, a magyar államiság szimbóluma. Fontosnak tartom és hiányolom a gyökerek tiszteletét, és ezt igyekeztem a képregényben is kiemelni.

 

Sz. E.: Képregényes fórumokon rendszeresen hírt adsz készülő munkádról, A Halál templomáról. Mióta készíted ezt a képregényt, és hogy jött az ötlet? Milyen az együttműködés Molnár Attilával, a történet írójával?

 

H. Zs.: Az ötlet elég régen fogalmazódott meg bennem. Nem tudom már pontosan hány éve. Akkor volt egy koncepcióm a történet elejével kapcsolatban, amihez egy vikinges képregény adta az ötletet. Azt a pár oldalt le is rajzoltam, de megakadtam. Így aztán évekig jegeltem a történetet. Molnár Attilával Tálosi András (Az Epicline képregénymagazin kiadója) közvetítésével ismerkedtem meg. Nagy szerencsémre Attila is Debrecenben lakik, így ez már a második közös képregényünk lesz. Ez azért furcsa, mert ő A Halál templomát írta meg hamarabb, nem pedig a már megjelent Megváltást. Nagyon jól együtt tudunk dolgozni, főleg a személyes találkozások miatt. De okvetlenül meg kell jegyeznem, hogy nem csak mi ketten vettünk részt a képregény elkészítésében. A rajzok kihúzásában Puskás Szabolcs segített, akivel már több képregényt készítettünk együtt. A panelek alapszínezésében részt vállaltak megbízható diákjaim is: Nagyházi Beáta, Sebestyén Dóra, Zorgel Erika és Fejes Edina. A borító tipográfiát és a betűket pedig Voronkó Vera tipográfus tervezte meg.

 

Sz. E.: Bemutatnád ezt a képregényt pár mondatban?

 

H. Zs.: Inkább átadnám a szót Attilának, válaszoljon ő erre a kérdésre.

 

Molnár Attila: A történet egy magyar régész testvérpárról szól, akik egy mexikói ásatás során viking harcosok maradványaira bukkannak. Megjelenik egy férfi, akinek a rejtélyes kincs iránti megszállottsága olyan kalandba sodorja a testvéreket, amit legszívesebben kihagytak volna. Egy Indiana Jones-szerű történet volt a cél. Kaland, rejtély, természetfeletti, és egy kis humor.

 

Sz. E.: Mikorra jelenik meg a kötet?

 

H. Zs.: A 12. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon fog megjelenni, május 8-án, B5 méretben, teljesen színesben, ötvenhat oldalon.

 

Sz. E.: A Halál templomára Indiegogo-kampányt is indítottatok. Ez milyen tanulságokkal zárult?

 

M. A.: Először is köszönjük mindenkinek, aki támogatott minket a kampány alatt. Úgy tűnik, hogy pár kivételtől eltekintve itthon nem igazán nyerők a képregényes közösségi finanszírozásra építő projektek. Ugyanakkor nem állítom, hogy nincs részünk abban, hogy a kampányunk nem zárult sikerrel. Több és/vagy jobb reklámmal, sajtópéldányokkal, esetleg nagyobb jelenléttel talán sikerült volna. Azt látom, hogy az emberek jobban szeretnek már kézzel fogható dolgokért pénzt adni, ami persze érthető. A következő jobb lesz – bár nem hiszem, hogy lenne tuti recept.

 

H. Zs.: Én is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást. Sajnos sikert nem könyvelhetünk el, de mindennek örültünk. Nem a pénz miatt kezdtünk bele a képregény elkészítésébe, és azt sem mondtuk, hogy nem csináljuk meg, ha nem lesz sikeres a közösségi finanszírozásos kampányunk. Ha így állnánk a dologhoz, nem készítenénk képregényeket. Az olvasóktól szerencsére sok visszajelzést kaptam. Többen csalódtak a korábban támogatott képregényekben, miszerint meg sem jelentek, csak ígéreteket kapnak, és oda a pénzük. Mi azt ígértük, a könyv meg fog jelenni a képregényfesztiválra és álljuk is a szavunk! A határidő minden munkában nagyon fontos és ugyanez vonatkozik a minőségre is.

 

Sz. E.: Kik a kedvenc képregényalkotóid, kik hatnak rád?

 

H. Zs.: Nagy kedvencet nem tudok mondani. Hazaiak közül szeretem Sebők Imre munkáit, Zórád Ernőét, Fazekas Attiláét. Kifejezetten kedvelem a francia képregényeket is, és szinte minden képregényben van valami, ami megfog.