Folyóirat-toplista 2015

Részletek

Éves top10 feledés ellen

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt egy váratlan olvasói sikerrel futó folyóirat-toplista kapcsán fogalmazódott meg az a határozott vágyam, hogy ne évi, hanem havi rendszerességgel számoljak be arról, mit termelt a szcéna az azt megelőző hónapban. A nagyszerű Folyóméter megszűntével aktuálisnak tűnt a hiánypótlás, március óta így kilenc részben számoltam be a SZIFONline felületén arról, mit hozott az elmúlt év adott periódusa. Ha visszagondolok a tavalyi szemle megírásának idejére, egzisztenciális szempontból – a maradék, kissé állott szilveszteri pezsgő után is – borúsabbnak látom a helyzetet, a folyóiratok színvonala azonban, merem állítani, jottányit sem csökkent. 

10. Parnasszus 2015/2

A folyóiratpiac egyetlen kifejezetten versre specializálódott tagja nyári számában fiatal lírával (vagyis ’80-as, ’90-es években született költők műveivel) nyomul, és nem is lő mellé: kipróbált, (többszörös) díjnyertes íróktól (többek közt Áfra János, Izsó Zita Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, Turi Tímea) az egészen fiatalokig jutva előbb körbemutat a széles szemhatáron, majd megpróbálja át is fogni azt: a különböző csoportosulásokat tendenciákat, költőket – többek közt – Csehy Zoltán, Prágai Tamás, Herczeg Ákos és Kántás Balázs próbálja szélesebb keretek közt elemezni. Azért (is) jó tehát ez a szám, mert a kritikusi-irodalomtörténészi állítások nyomban tesztelhetők is: forrás és szakirodalom szép találkozása ez. Bihary Gábor részletesebben ki is fejti, miért.    

9. Nagyvilág 2015/6

„Június legjobb folyóiratszáma nálam a Nagyvilág”, írtam valamikor az agysorvasztóan meleg nyár közepén, s az azóta az interneten is elérhető szám az év elmúltával sem vesztett magas minőségéből. Ha csak annyit írunk, Albert Camus, Günter Grass, Patrick Modiano, Czesław Miłosz egyként szerepel a számban, nagyjából már meg is magyaráztuk, miért szerettük annyira, de a jól ismert írókhoz betársul a szintén kiváló, Man Booker-díjas José Eduardo Agualusa (őt Pál Ferenc mutatja be a magyar olvasónak) és a műfaji paletta is széles: interjú, Nobel-beszéd, portré is színesíti a számot; egyedül a kritika rovat tűnik soványabbnak a kelleténél.

8. Forrás 2015/7-8

„Alighanem prófétai előrelátás hevítette a kecskeméti Forrás folyóirat szerkesztőit, mikor úgy döntöttek, a migrációt választják nyári duplaszámuk témájaként: a megjelenés és a menekültőrület kitörése szinte napra pontosan egybeesett.” Az igencsak vaskos szám fő műfaja az interjú (különösen informatív például Rigó Róberté Melegh Attilával), de találhatunk benne kiváló tanulmányokat is: Gyáni Gáboré, nem meglepő módon, közéjük tartozik. Ha tematikus centrumokat keresünk, a kényszermigráció, illetve a német-német migráció viszi a prímet, elsősorban a huszadik században. A Forrásnak nem ez volt az egyetlen tematikus száma idén: februárban Afrika irodalmába vezetett be, azt is szerettük.

7. 2000 2015/11

„Ne gondold, öcsi, hogy létezel / Amíg nem közölt le a 2000”, szól a Boci-boci tarka Térey-féle verziója Varró Dániel tolmácsolásában, a rendszerváltáskor született lapgeneráció egyik csúcspéldánya pedig, ahogy Bihary Gábor részletesen is bemutatja, legutóbbi, novemberi számával tökéletesen igazolja elitalakulat voltát. A 2000 mindig is büszkén tűzte zászlajára az eklektikát és heterogenitást, benne mindig szépen megfért egymás mellett vers, dráma, hardcore társadalomtudomány és interjú a közel-keleti helyzetről. Ez a szám is pontosan ilyen sokszínű: az ember döbbenten ismeri fel a hármas villamoson, hogy Herbert Schnädelbach „vallásos ateizmusról” szóló tanulmánya róla magáról szól, Robert W. Scribner megmutatja neki, hogy a nagy szakítást ígérő mozgalmak (jelen esetben a reformáció) néha több folytonosságot mutatnak a gyűlölt múlttal (jelen esetben a katolicizmussal), mint amit szívesen bevallanának (az „éghetetlen” Luther kvázi szentkultusza) – egyetlen „új” korszak sem indul a nulláról, és egyetlen töréspont sem teljes. Ott van aztán a szám centrumát adó szegénység témája, melyet vizuálisan (hajléktalan-fotókon keresztül) és textuálisan is sokszínűen járhatunk körül: két László, Kolosi és Szilasi novelláival (bár előbbi története nem olyan jó, mint az írás bibliofíliáról szóló részei), illetve a tavalyi szegénységkonferencia jobbnál jobb szövegeivel (kiemelendő Margócsy István írása, mely a 18. századtól Kiss Tibor Noéig vezeti a magyar irodalom szegény(ség)ábrázolásait, hihetetlen szintetizálókészségről téve tanúbizonyságot), középpontban Borbély Szilárd fájóan szép kisregényével, a Nincstelenekkel. És akkor még az olyan megrázó mondatokat ki se emeltük, mint L. Ritók Nóráé szegényképünk kettősségéről: „A jó szegények képe az elvárásokból körvonalazódik. A rossz szegényeké meg a helyzetükből.”

Kár lenne, ha ez lenne a búcsúdal. 2000, ugye még sokáig létezel?

6. Műhely  5-6

A győri Műhely év végi duplaszáma kétszáz oldalon olyan, minden igényt kielégítő válogatást közöl az emlékezetről (de tényleg, annak minden aspektusáról, minden szóba jöhető tudományágat bevonva a történelemtudománytól a pszichológiáig, sőt, a teológiáig), melynek láttán Aleida Assmann, Pierre Nora, vagy épp Gyáni Gábor is megnyalná mind a tíz ujját. Az angol-német nyelvterület számos új és klasszikus szerzőjét felvonultató válogatás (Emersontól William Jamesig) különösen évszázadokra visszamenőleg borzalmas emlékezetkultúránk (vö. a felelősség-elhárításra és a bűnbakképzésre való fejlett hajlamunkat, melyeket Vásárhelyi Mária mutat ki a Csalóka emlékezetben) és -politikánk (vö. német megszállási emlékmű) fénytörésében látszik igen hasznos olvasmánynak.

5. Jelenkor 7-8

Túl sokszor megénekeltem már a Jelenkor nyári számának nagyszerűségét, hogy magamat ismételgessem, így csak egy gyors névsor: Nádas Péter, Grecsó Krisztián, Schein Gábor (próza/vers), Parti Nagy Lajos–Réz Pál (interjú), Radics Viktória, Selyem Zsuzsa, Takáts József (esszé/tanulmány), Szigeti Csaba, Sántha József, Thomka Beáta (kritika). Van-e, aki ennél veretesebb névsort vár egy irodalmi folyóiratszámtól?

4. Alföld 2015/3

A 2010-es évek közepén az Alföld mintha csak engem akarna kényeztetni a Debreceni Irodalmi Napok központi témáival: tavaly a kritikáról szóló konferenciaszámmal nyűgöztek le, idén a világirodalom volt középpontban (és már a teljes szám letölthető!). Egyébiránt nem csak náluk: a Helikon idénre átnyúló 2014/4-es, és 2015/2-es száma a komparatív, illetve a transznacionális irodalom jelszavát használva kereng a világirodalomról szóló, újabban megélénkülő diskurzusok körül, világlíra-hiányunkat a Versum hivatott hősiesen foltozgatni, magam pedig az élénkebb honi világirodalom-kritika szükségessége mellett pálcát törve szerkesztettem meg a monstruózus Világtalanul? című kötetet. Az Alföld ezen száma akkor is jó, amikor a hagyományos módszerekre alapozva panoramikus képet próbál nyújtani egy adott nyelvterület irodalmáról (mint Goretity József Oroszország, vagy Báder Petra Latin-Amerika esetében), meg akkor is, amikor kilép ebből a kényelmes paradigmából (Bényei Tamás az angol irodalmat, mint világirodalmat próbálja értelmezni, Salát Gergely pedig a külső be nem fogadás felől közelít a kínai irodalomhoz). Aki nyitott próbál maradni ebben a magába forduló országban, tegye a polcára ezt a számot; három-négy oldal beleolvasással máris kitárul a világ!

3. Kalligram 2015/7-8

Fáy Miklóst leszámítva elég erős a konszenzus azt illetően, hogy Márton László régi-új Faustja 2015 egyik legnagyobb eseménye a szépirodalmi könyvek kiadásában (egyszersmind egyik legnagyobb teljesítménye a műfordításban), mely feladat megannyi év után, Schilling Árpád segítségével találta meg újra, s melynek eredményét azóta a Kalligram kiadásában, Tóth-Czifra Júlia szerkesztésében olvashatjuk. Van azonban e vaskos kötetnek egy számomra nagyon izgalmas előzménye: nevezetesen a folyóirat nyári száma, mely a Fausttal kapcsolatos fordításokat (az összeset, ami magyarul valaha megjelent!), darabokat (pl. magáét Schillingét), szereplőket (pl. a történeti Faustot) és írókat (a művet hosszas kihagyásokkal, évtizedeken keresztül író Goethét, aki hús-vér valójában áll előttünk Márton Lászlónak köszönhetően) ismerteti és teszi mérlegre igen magas színvonalon. Bán Zoltán András holokauszt-esszéjének első része (mely a szerző idén induló esszésorozatának (Betűtészta) egyik darabja – a legjobb ebből a szériából talán a magyar krimiről szóló rész) vagy Szilágyi Zsófia bácskai porról szóló tanulmánya már csak hab a tortán. 

2. Korunk 2015/8

Ha az Alföld és a Debreceni Irodalmi Napok kontextusában kényeztetésről beszéltem, mit mondjak történész-irodalomkritikusként a Korunk teljes számot megtöltő (és ingyen letölthető!) vállalkozásáról, melyben Szegedy-Maszák Mihály kiváló, zavarba ejtő mennyiségű történelmi regényt áttekintő felvezetését követően történészek írnak történelmi regényekről? Nos, ez a szám bizony maga a csoda; nemcsak alapos és informatív, hanem sok helyütt roppant szórakoztató is: kiderül, jó-e történész szemmel olvasni az Egri csillagokat, a Táltoskirályt vagy Krúdy királyregényeit, mennyire volt hiszékeny Jókai, milyen obskúrus történeti szakfolyóiratokat rejtett Móricz könyvtára, meg az is, melyik magyar mulatóst tolják kórusban a szlovák középkorász-konferenciákon. További érdeklődőknek itt locsogok részletesebben.

1. Rubicon 2015/7

Ha fentebb a Forrás nyári duplaszáma kapcsán szóba kevertem a magyar történelmi emlékezet defektusait, kitűnő esettanulmányként kínálkozik erre a „„„Petőfi”””-újratemetésre remek tematikus számmal reagáló Rubicon. Egyrészt, mert pontról pontra, több aspektusból is meggyőzően adja elő, miért tökéletesen valószínűtlen ostobaság Szibériában keresni lánglelkű költőnket, másrészt, mert nagyszerűen varázsolja emberré kultikus figuráinkat: a főállású költő első példányát, a nászútjából is médiaeseményt hackelő Petőfit (Szilágyi Márton érdemei e tekintetben elvitathatatlanok), és a néhol vakmerő, néhol lehetőségeit racionálisan felmérő, rendkívül érdekes pályát befutó különcöt, Szendrey Júliát. (Utóbbi megítéléséhez Császtvay Tünde e remeklése mellett újabb adalékokat szolgáltat a Hévíz 2015/6-os száma, benne Gyimesi Emese tanulmányával.) Aki rosszabb napjain, borostásan is ránézne nemzetünk nagyjára, hogy megigyon vele egy kisüstit, feltétlen olvassa el ezt a számot!