tizenharmadik töredék, / pócsmegyer, huszonhárom feb- / ruár kilenc, csütörtök, tá- / mad a látszat, bár a való- // ság őrzi nyugalmát

Mert az a tény igazán rémes (mint ásványzöld / portalanított műbőr fotelben mozdulatlanul ülni / bénító plafonfények árnyéktalan robotvilágában), hogy / kitapintható benne a fix kamatozással együtt járó / alacsony THM, ami a születésétől fogva / együtt növekszik vele.

A kétszintes / házak nyugati oldalán / növő sásliliomok / porzóiból // kinyert tinktúrát? / Varangy hasnyálmirigyét?

amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit / a galambok rendíthetetlenül burukkolnak / de csukott szemmel is tudom / az élet ennél sokkal kegyetlenebb

Térdig álltunk a bányató vizében, hogy / naphalakat fogjunk puszta kézzel. A fák / alatt lányok álldogáltak, de nem minket / figyeltek. Idősebb fiúk közeledtek az úton, / feléjük nyújtogatták nyakukat. Kopjatok le, / mondták, mikor odaértek, s a gyökerek közt / rejtőzködő naphalak a mélybe úsztak.

közelemben egymáson gabalyodó indák, / tövises bokrok, takarva vagyok. látod-e a part / iszapsávját, a fölcsapó vizet, a hullámba érő fényt, / a fák mögül előbukkanó kígyó testét, kiálts rá, / kiálts rám