Vendégünk volt Szenderák Bence költő, műfordító, a Jelenkor kiadó szerkesztője, aki a költészethez az empátia, a másik fél megértése felől közelít, és a versbeszélőkön keresztül törekszik az önértelmezésre, azaz a megszólaló(k)ban önmagát is keresi.

Vendégünk volt Kellerwessel Klaus, aki szerint az irodalom ugyanúgy világmegismerési és oktatási forma, mint a tudomány, csak míg a tudomány explicit, addig az irodalom az implicit tudásgyűjtés és -átadás eszköze. Ezzel együtt a tudományban is épp úgy jelen van a művészet, mint a művészetben a tudomány.

Vendégünk volt Ferentz Anna-Kata, aki szerint az irodalom játék, a játék pedig létszükséglet és nemcsak kikapcsolódás, hanem nagyon is komoly dolog. Tulajdonképpen a játékfelfogás adja a keretet az egész emberi fejlődéshez, a megteremtett szabályrendszerek biztosítják a haladási lehetőségeket.

Vendégünk volt Harmath Artemisz, aki szerint az irodalom játék, amely kidomborítja a nyelv tulajdonságait. Szellemi- és beszélgetőpartner, az olvasása interaktív tevékenység, melyet ugyan főleg magányosan művelünk, mégis egy közösségbe lépünk általa.

Vendégünk volt Kukorelly Endre, aki szerint az irodalom az, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, és senki nem tudja megmondani. Elmesélte, hogy akkor fedezte fel az irodalom erejét, amikor a magyartanárának elmosta a sminkjét egy József Attila-felolvasás, a másik nagy inspirációja pedig a Bűn és bűnhődés.

Vendégünk volt Tolvaj Zoltán, aki szerint az irodalom olyan, mint a kozmikus háttérsugárzás: a fogalmi esszenciája egy összemberi érzéki tapasztalatnak, amit a tudatunk időbe vetettsége hoz létre. Ahogy beszélni sem más, mint állandóan önmagad tolmácsának lenni, az irodalom az emberiséget igyekszik folyton tolmácsolni.