Vendégünk volt Kukorelly Endre, aki szerint az irodalom az, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, és senki nem tudja megmondani. Elmesélte, hogy akkor fedezte fel az irodalom erejét, amikor a magyartanárának elmosta a sminkjét egy József Attila-felolvasás, a másik nagy inspirációja pedig a Bűn és bűnhődés.

Vendégünk volt Tolvaj Zoltán, aki szerint az irodalom olyan, mint a kozmikus háttérsugárzás: a fogalmi esszenciája egy összemberi érzéki tapasztalatnak, amit a tudatunk időbe vetettsége hoz létre. Ahogy beszélni sem más, mint állandóan önmagad tolmácsának lenni, az irodalom az emberiséget igyekszik folyton tolmácsolni.

Vendégünk volt Ferencz Mónika, aki szerint az irodalmat az értelmezési keret teszi író és olvasó között: a szerző által megélt irodalmiság az írás szűrőjén keresztül tolmácsolható, de az olvasás feltételei is nagyban befolyásolják az értelmezést.

Vendégünk volt Láng Orsolya, aki szerint az irodalom olyan, mint Szent Ágostonnak az idő, azaz nincsen róla elvont meghatározása, csak megélni tudja. Túl sokféle konstrukcióban létezik a definiáláshoz, és az egyéni befogadón különben is nagyban múlik, hogy minek mikor milyen hatása van.

A Litmusz Műhely vendége volt Stermeczky Zsolt Gábor, aki szerint az irodalom per definíció minden, ami le van írva, legyen az graffiti egy újpesti bolt falán vagy latin nyelvlecke a názáreti sikátorban. A saját életében ennél persze több: játék és önterápia.

Vendégünk volt Potozky László, aki számára az irodalom az, ami korszakalkotó (és többnyire az 1900-as évek után született).