Elérni a forráspontot

Részletek

Írta: Posta Marianna

idegenül hangzik, ahogy kimondja, mint egy másik világ nyelve, más világé, másvilágé, agya, mint egy ázni hagyott teafilter, ahogy kioldódnak a gondolatai, azok is, amiket szeretne visszagyömöszölni, semmi nem mozdul magától, minden rendeltetésszerű

A folyosón azelőtt kapcsolódott le a lámpa, hogy belépett a lépcsőházba, a kapcsoló még meleg volt és ragacsos a szomszéd lakó érintésétől, olyan volt az egész, mintha más megkezdett mozdulatát folytatná, ettől a gondolattól alig várta, hogy bejusson a lakásba és megmossa a kezét, ilyenformán a kézmosás számára egyet jelentett a megérkezéssel, a megérkezés egyben szabadulásnak tűnt, szabadulásnak mások megkezdett mozdulataiból, hogy végre önmagától mozdulhasson, maguktól mozdulhassanak benne is a dolgok, ilyen nincs, erre gondolt, hogy semmi nem mozdul magától, minden rendeltetésszerű, a másodpercek egymásnak dőlnek, mint a dominószelvények, és az idő kibillen, folyók lépnek ki a medrükből, de ebben nincs semmi váratlan, erre gondolt, hogy ő már képtelen a csodálkozásra, tudja, mi fog most történni, anélkül, hogy végiggondolná, kézmosás előtt leveszi a cipőjét, felakasztja a kabátját az előszobában, kézmosás után tükörbe néz, a konyhába megy, megtölti a forralót vízzel, a gomb pirosra vált, a víz zubogni kezd, eléri a forráspontot, a forráspont jellemző az adott anyagra, ha a víz egy atmoszféra nyomáson nem száz Celsius-fokon forr, akkor nem tiszta, ez a víz tiszta, száz Celsius-fokon forr, ez megnyugtatja, csészéket vesz elő kancsó helyett, két csészét, az egyikbe gyömbéres rooibos filtert, a másikba natúr rooibost tesz, így szokta, előbb a filter, aztán a víz, a víz a kancsóban forr, amikor a teafilterekre önti azt, percekig nézi, ahogy a forró vízben oldódnak a színek, a sárga és a vörös illata kimossa az orrüregekből a benzingőzt, a verejtékszagot, a keresztutcák ammóniaszagát, az alvadt vér édeskeserű ízét leoldja a nyelvről, a magas hőfokon mosott ruha fertőtlenítőszagán felülemelkedik az öblítőtavasz, nem várja meg, amíg a tea kihűl, a nyelvével akarja tetten érni a forráspontot, először az ízesítetlen rooibost kortyolja el, nem vesz tudomást a fájdalomról, perzseli a nyelvét, aztán, mintha jéghegyek olvadtak volna el a szájában, az ízlelőbimbói érzéketlenné válnak, a gyömbéres tea íze semmiben sem különbözik a natúrétól, natúrétól idegenül hangzik, ahogy kimondja, mint egy másik világ nyelve, más világé, másvilágé, agya, mint egy ázni hagyott teafilter, ahogy kioldódnak a gondolatai, azok is, amiket szeretne visszagyömöszölni, semmi nem mozdul magától, minden rendeltetésszerű, már képtelen a csodálkozásra, tudták, hogy ez lesz, ő tudta, Sára is tudta, hiába mondta, hogy nem gondolta, hogy ez lesz, hogy egyszer ide jutunk, így mondta, ide jutunk, mintha neki semmi köze nem lett volna ehhez, mintha Sára nem is tehetne erről, csak ő, ő tehetne róla egyedül, mintha az a nő úgy akart volna az élete nője lenni, hogy nem tesz érte semmit, mintha egyedül a férfi dolga lenne, hogy gondoskodjon erről, mintha a nőnek eleve járna ez az életemnője dolog, ő csak szabadulni akart, szabadulni mások megkezdett mozdulataiból, hogy végre önmagától mozdulhasson, maguktól mozdultak benne a dolgok, magától mozdult a keze, amikor megragadta Sára torkát, a fogai maguktól harapták a nő alsó ajkát csók közben, ebben semmi váratlan nem volt, figyelmeztette korábban, világosan megmondta, hogy többé ne mondjon neki ellent, hogy Sára nem létezhet nélküle, nélküle semmire sem menne, semmire se képes, a vesztedbe rohansz, pontosan így mondta a nőnek, amikor az legutóbb veszekedni akart vele, ebben semmi váratlan nem volt.

Posta Marianna (1983, Debrecen). 2006-ban jelent meg első verseskötete az egri Líceum Kiadó gondozásában, Szemhatárátkelés címmel. 2018-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott verseskötet megírására, ami jelenleg kiadói visszajelzésre vár. Eddig többek között az Alföldben, a Tiszatájban, a Hévízben, a Prae-ben, az Irodalmi Szemlében jelentek meg írásai.

A PesText világirodalmi fesztivál 2022-es, „Forrás” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat Szarvas Ferenc Outsourcing című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tizenegy döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 25-étől augusztus 20-áig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.