elhiszed

Részletek

Írta: Masszi Bálint

ju belív disz – hangzott el másnap reggel megint, a szalonnás tojások felett lóbálva a telefont, amikor a gyerek, a számára értelmetlen szavak után, egyszer csak dömdödömnek kezdte el hívni Oleget.

ju belív disz? – három szó, melyek meghatározták Péterék életét az elmúlt hetekben. újra és újra felhangzottak, teljesen váratlan helyzetekben: otthon a fürdetés után, amikor a gyerek törölközőbe csavarva várta, hogy apa bedugja végre a hajszárítót a dugaljba; a boltban, ahol Péter éppen azt próbálta megsaccolni, hány tekercs WC-papírt fognak fogyasztani így hárman – a gyerek, ő és Oleg, a hatvan pluszos, nyugdíjas kémiatanár, aki a bevásárlóközpont közepén csoszog felé szandálzoknis lábain, hogy ju belív disz, és maga elé tartja az okostelefonját; nem sokkal azelőtt kapta egyetlen unokájától, mielőtt el kellett jönnie. a kislányról azóta sem tud semmit, de most felemeli a telefont és Péter arcába nyomja, hogy elhiszi-e, amit itt és itt és ezek és ezek írnak; és Péter két tekercs négyrétegű, extra puha, kamilla illatú papírral a hóna alatt nem tud erre a kérdésre egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, különösen, hogy a gyerek valahol a péksütemények táján lődörög és a kakaós csigák közelében egyáltalán nem megbízható – így is kétfelé kellene, hogy szakadjon, ezért lehetetlen volna még egy tört angolsággal folytatott közös elmélkedés Oleggel az online forráskritika fontosságáról –, Péter tehát inkább úgy dönt, hogy egye fene, ennyi belefér, és bedobja a  bevásárlókocsiba a kétszer tizenhat tekercset, majd egy határozott mozdulattal a hűtött sörök felé kezdi terelgetni Oleget. egyrészt azért, mert a péksütemények pont útba esnek; másrészt azért, mert ha a telefon kijelzője fölé belógó szakállas fejet nem is billentheti ki a hírdömping vonzásából, legalább annyit elérhet, hogy Oleg egy pillanatra érdeklődést mutasson mondjuk a különböző magyar sörök iránt. ju belív disz – hangzott el másnap reggel megint, a szalonnás tojások felett lóbálva a telefont, amikor a gyerek, a számára értelmetlen szavak után, egyszer csak dömdödömnek kezdte el hívni Oleget. Péter e fölött érzett atyai büszkesége – lám-lám, művelt kölyök ez, mégiscsak – mintha átsugárzott volna az öregre, mert nem sokkal ezután, az alsónadrágjai vasalása közben félrehívta Pétert, és a mindennapi rituáléját megszakítva, félig mutogatva, félig angolul hebegve tulajdonképpen megkérte: tanítaná meg magyarul, legalább egy kicsit, mert meg akarja érteni, hogy mit mond a gyerek. Péter, kihasználva az alkalmat, rögtön, ott, a félig kivasalt alsógatyakupac mellett, a jubelívdiszt lecserélte elhiszedre; mint első leckét, ezt kellően egyszerűnek, mégis informatívnak és mindenek felett hasznosnak találta. az öreg percek alatt megtanulta − a dömdödömre szintén kíváncsi volt, de azt bölcsen későbbre halasztották. Péter este, a vacsora mellett végig arra gondolt, hogy ha csak azt az elhiszednyi elégedettséget el tudta ma érni, már történt valami jó – mialatt az öreg, aki néha hevenyészett kémiaórákat tartott nekik, mindenfélét krikszkrakszolt a jegyzetfüzetébe; a gyerek a konyhaasztal mellett állva mutogatott rá, hogy dömdödöm, ő nevetve visszamondta, hogy elhiszed. Péter percekig szótlanul nézte őket.

Masszi Bálint Szombathelyen született, Budapesten élő ügyvéd. Rendszeresen jelennek meg novellái irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Jelenleg első önálló kötetén dolgozik.

A PesText világirodalmi fesztivál 2022-es, „Forrás” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat Szarvas Ferenc Outsourcing című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tizenegy döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 25-étől augusztus 20-áig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.