Meggyes Viola: Unakit

Részletek

Írta: Meggyes Viola

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Kereszt kivételesen rendet rakott a konyhaasztalon. Tányért tett elém, és maga elé is, csészébe teát töltött, és mondta, hogy a mézet még ne tegyem bele. Meg kell várni, amíg negyven fokosra hűl, különben elveszíti a gyógyító hatását.

Régi cipősdobozt hozott, és az asztal közepére tette, mint valami leveses tálat. Két napja gyöngyékszereket készítettünk. A gyöngyöket különböző méretű befőttesüvegekben tárolta, ezeket vettük elő a cipősdobozból. A dobozban volt még ékszerdrót, és hozzá való szerszám is. Gyűrűt akartam készíteni a mutatóujjamra. Eddig hármat csináltam, és hiába mértem le, az utómunkával mindig egyre szűkebb lett. Kettő a gyűrűsujjamra lett jó, egy pedig a középsőre.

– Még mindig szomorú vagy? – kérdezte Kereszt.

Vállat vontam, és elkezdtem a gyöngyöket nézegetni, melyikből öntsek a tányéromra.

– Ne keseregj – mondta. – Majd gyakorolsz még a Tibivel, és legközelebb menni fog.

Horkantottam. Mintha az Alföldön lehetne gyakorolni az emelkedőn elindulást. Megint megbuktam a forgalmi vizsgán, ez már a harmadik volt. Úgy éreztem, akkor sem vezetnék már, ha átmennék, a sok kudarc elvette a kedvemet az elképzelt piros autómtól is.

– Én is elboldogulok a vezetéssel.

Ránéztem. Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

– Hozok neked valamit – mondta.

Felállt és a kamrába ment. Hallottam az üvegek csörömpölését. Egyre biztosabb voltam benne, hogy Kereszt mindent befőttesüvegben tart. Nem csalódtam, amikor visszaért.

– Ezek ásványgyöngyök – mondta, és elém rakta az üveget. – Tudom, nem hiszel benne, de válassz egyet.

Igazából szerettem volna hinni a kövek gyógyító erejében. Lenyűgöztek az ásványok, a kristályok, a színes, mintás, csillogó kövek. Otthon titkos kőgyűjteményem volt, amiről mélyen hallgattam mindenki előtt. Néhány ásványnak tudtam a nevét, és feltételezett hatását. Kereszt gyöngyeiből is megismertem egy ametisztet, egy tigrisszemet és egy türkizt. Kotorásztam, végül egy olyat választottam, amit nem láttam még. Úgy nézett ki, mint egy alternatív Föld, ahol az óceán zöld, a földrészek pedig vörösek.

– Ez mi? – kérdeztem.

– Mutasd!

Felvette az olvasószemüvegét, a kezébe vette a gyöngyöt, és az ujjai között forgatta.

– Unakit – mondta.

– Sosem hallottam még róla. Ez mit tud?

– Látomáskő. Segít legyőzni a kudarc okozta feszültséget. Gyűrűt csinálsz megint?

– Igen.

Levágtam a drótot, és – akárcsak eddig – az ajakbalzsam hengerén lekerekítettem. Nem próbáltam rá egyik ujjamra sem. Felfűztem az unakitgyöngyöt. Arra figyeltem, hogy a drót két szélét szépen és szimmetrikusan dolgozzam el. A videókon olyan egyszerűnek tűnt, de remegett a kezem az apró mozdulatok közben. Szép volt ez a gyöngy. Méltó helye lenne a kőgyűjteményemben. Olyan helyet kéne nekik találnom, ahol nem porosodnak, és szem előtt vannak. De féltem, ha átjön valaki, bolondnak tart majd, ezért régi cipősdobozokban tároltam mindent. Bárhol jártam, köveket gyűjtöttem. Tengerpartról, erdőből, patakokból. A víz alatt különösen szépek. Kontrasztosakká válnak. Talán kölcsönkérem Kereszttől a Kristálybibliát, vagy megveszem magamnak és megtanulom végre őket.

– Én is ásványgyönggyel fogok dolgozni.

Kereszt átnyúlt a tányérom fölött, és elvette az üveget. Egyenként nézegette őket, majd egy matt lilát választott.

– Ametiszt az is? – kérdeztem.

– Csiszolatlan.

– Mi lesz belőle?

– Fejdísz.

– Mi a hatása?

– Mégis hiszel benne? – mosolygott rám.

Igazából pontosan tudtam, mire jó az ametiszt, csak kíváncsi voltam Kereszt válaszára. A legerősebb rezgésű kő, egyensúlyt és békét hoz, támogatja a tudatosságot.

– Az ametiszt a spiritualitás köve – mondta Kereszt. – És csökkenti a vérnyomást.

– És hogy fog kinézni az a fejdísz?

– Még nem tudom.

– Fogod is hordani?

– Persze.

Elképzeltem Keresztet egy drót fejpánttal, lila kővel a homloka közepén, ahogy ül a BMW-ben, nem tudja, mennyivel megy, és a motor is egy seprű. Elmosolyodtam.

– Ne nevess ki! Hogy állsz azzal a gyűrűvel? Kell nekem is a szerszám.

– Mindjárt kész.

Még hajlítottam a drót két végén, hogy biztosan rázárjon. A kezemben forgattam, valahogy nagyobbnak tűnt, mint az eddigiek. A gyűrűsujjamon lötyögött. A mutatóra húztam.

– Sikerült.

Kereszt elvette a szerszámokat, közben a szemembe nézett. A pillantása kortalan volt és mindentudó.

Meggyes Viola Budapesten született 1993-ban, jelenleg is itt él. A Testnevelési Egyetemen végzett, majd járt kreatív szépíró képzésre. Történeteket még a gimnáziumban kezdett el írni, legtöbbször saját szórakozásra.