Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Fotó: Bach Máté

Nyirán Ferenc verse

Sok éve mesélte vonaton egy / orvos, milyen volt átélnie az / infarktust. Azonnal vette a / jeleket, tudta, mi a teendője, / ha csak magára számíthat az / éjszakában. Kimenni a hidegbe, / hosszan, mezítláb, és titokban / búcsúzni el a holdtól.

 

Cím nélkül

                      Térey Jánosnak

Sok éve mesélte vonaton egy
orvos, milyen volt átélnie az
infarktust. Azonnal vette a
jeleket, tudta, mi a teendője,
ha csak magára számíthat az
éjszakában. Kimenni a hidegbe,
hosszan, mezítláb, és titokban
búcsúzni el a holdtól.

Volt-e időd feleszmélni,
tudtad vajon, mi történik
veled épp? Vagy alattomosan,
álmodban támadott meg?
Nem tőled kérdezte Petri,
hogy minek élsz még, hallod?!
Máig bánt, hogy néhány szó
után ott hagytalak a könyvesboltban,
meg sem indokolva, hogy vonathoz
sietek. Gyere vissza János, különben
én megyek utánad.