Deres Kornélia verse

Részletek

Írta: Deres Kornélia

Egy ideje azt remélem, oxigénpalackokat hoznak északról, / ahol sohasem olvad el a fehér, ahol végre arcunkra fagyhat / a huszonöt éve meghúzott mosoly. De csak maszkok érkeznek

Huszonnyolc múlt

Valami blokkolja itt a belégzést. Talán a hűtlenül kezelt családi
birtok, talán az iratégetők berregése. Nagyüzemi pusztulás ébreszt.
A köhögések mögött hiába keresnek baktériumot, generációkat
nyel el kérlelhetetlenül a por. Az országot idézőjelben hagyták,
az igeidők közül csak a befejezett múltat ismerik el.
Egy ideje azt remélem, oxigénpalackokat hoznak északról,
ahol sohasem olvad el a fehér, ahol végre arcunkra fagyhat
a huszonöt éve meghúzott mosoly. De csak maszkok érkeznek,
és velük a műtősök közönye.

Deres Kornélia 1987-ben született Miskolcon. Költő, színháztörténész, kritikus, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa. Tanulmányait az ELTE BTK magyar és angol szakjain végezte, doktori fokozatát az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában szerezte. 2003 óta publikál. Szőrapa című első verseskötete (JAK-füzetek, 2011) Makói Medáliák-díjban részesült. Verseit eddig német, cseh, lengyel, szerb, szlovén, horvát és bolgár nyelvre fordították le. 2014-ben a Visegrád Irodalmi Ösztöndíj program résztvevője Prágában, 2013-ban DAAD fiatal kutatói ösztöndíjban, 2011-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.