Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Fotó: Molnár Péter

Mádi Beáta versei

vizezett zab kotyog testükben / patáik alatt megkopott út // horpadás a test

varjak

madarak szállnak,
kárognak feketén,
azok a varjak,
azok a varjak,

kinyúlt pulóver a tegnap,
szürke felhőben
percek fulladoznak,

ajtók alatt
múlt illata tekereg,
gombóccá gyűrt
testamentumon
kézzel írt
szavak:

madarak szállnak,
kárognak feketén,
azok a varjak,
azok a varjak,

(éhezők tenyeréből
esznek),
néma sikoly a
nyomorultak
elhamvadt teste,

hagyatékmondatok
égnek sebekbe,
megszáradt tinta
vérfoltok alatt.

madarak szállnak,
kárognak feketén
azok a varjak
azok a varjak

 

lovak

vágtatás előtt még ittak
a por
felhőkre tapad
vizezett zab kotyog testükben
patáik alatt megkopott út

horpadás a test
elnyelt kilométerek
energiaáramlásban a
lovak

megvadult szomjúságot olt
az eső
most hegyi patak
oldott enyhet isznak
s feltűnnek újra
amint a porfelhő a

lovak

 

 

Mádi Beáta Budapesten született, itt is él. Ének-zene-karvezető, szolfézstanár diplomáit az ELTE-n szerezte, jelenleg ének-zenét tanít gyakorló általános iskolában. Az irodalom szeretete gyermekkora óta meghatározó tényező. A versírással irodalmi kurzusélmények hatására kezdett foglalkozni. A szavak ereje, titkai, a velük kifejezhető gondolatok mélysége mai napig lenyűgözi. Első verskötete 2019-ben Mélység, második verskötete Fénykörök címmel 2021-ben jelent meg. Mindkét kötetet a Papírusz Book adta ki.