Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Fotó: Molnár Péter

Mádi Beáta versei

vizezett zab kotyog testükben / patáik alatt megkopott út // horpadás a test

varjak

madarak szállnak,
kárognak feketén,
azok a varjak,
azok a varjak,

kinyúlt pulóver a tegnap,
szürke felhőben
percek fulladoznak,

ajtók alatt
múlt illata tekereg,
gombóccá gyűrt
testamentumon
kézzel írt
szavak:

madarak szállnak,
kárognak feketén,
azok a varjak,
azok a varjak,

(éhezők tenyeréből
esznek),
néma sikoly a
nyomorultak
elhamvadt teste,

hagyatékmondatok
égnek sebekbe,
megszáradt tinta
vérfoltok alatt.

madarak szállnak,
kárognak feketén
azok a varjak
azok a varjak

 

lovak

vágtatás előtt még ittak
a por
felhőkre tapad
vizezett zab kotyog testükben
patáik alatt megkopott út

horpadás a test
elnyelt kilométerek
energiaáramlásban a
lovak

megvadult szomjúságot olt
az eső
most hegyi patak
oldott enyhet isznak
s feltűnnek újra
amint a porfelhő a

lovak

 

 

Mádi Beáta Budapesten született, itt is él. Ének-zene-karvezető, szolfézstanár diplomáit az ELTE-n szerezte, jelenleg ének-zenét tanít gyakorló általános iskolában. Az irodalom szeretete gyermekkora óta meghatározó tényező. A versírással irodalmi kurzusélmények hatására kezdett foglalkozni. A szavak ereje, titkai, a velük kifejezhető gondolatok mélysége mai napig lenyűgözi. Első verskötete 2019-ben Mélység, második verskötete Fénykörök címmel 2021-ben jelent meg. Mindkét kötetet a Papírusz Book adta ki.