Nem slammer, de arcul csap a verseivel
- Részletek
Pethő Anita tudósítása Stolcz Ádám Becsapódás című verskönyvének bemutatójáról
El lehet ugyan kérni a jellegzetes Stolcz Ádám versek receptjét, de nem érdemes, mert ahhoz, hogy ugyanazt a végeredményt kapjuk, mint ami a Fiatal Írók Szövetsége és az Apokrif folyóirat közös gondozásában frissen megjelent Becsapódás kötetben is olvasható, tulajdonképpen mégiscsak Stolcz Ádámnak kell lenni. Ezt a szombat esti, Adna Caféban rendezett könyvbemutatón tudhattuk meg, ahol a szerzővel, a kötet szerkesztőjével, Reichert Gáborral, valamint Fráter Zoltán és Nyerges Gábor Ádám sorozatszerkesztőkkel Tamás Péter beszélgetett.
A jelenleg Franciaországban élő költő 2007-től, azaz kezdetektől fogva tagja az Apokrif folyóirat szerzőgárdájának, de a kötetben összegyűjtött verseiről azt mondja, terápiás céllal írta őket. Rögtön megértjük, mire gondolt, ha elolvassuk egy szövegét, vagy megnézünk egy videót, amin ő maga adja elő azt. (A könyvbemutató során kettő ilyen kisfilmet is láthattunk tőle.) Őszinte, nyers líra ez olyan dolgokról, amelyek valamilyen formában biztos, hogy mindannyiunk fejében megfordulnak, de nem szoktuk kimondani őket. Szakítás utáni állapot, gyűlölet, agresszió, mindezt azonban iróniával fűszerezve, mintegy görbe tükröt mutatva a jelenségnek, játszva önnön témájával. Stolcz szerint amúgy is akkor lehet igazán felkelteni egy verssel a figyelmet, ha az humoros vagy nagyon groteszk.
No meg a rímmel és a ritmussal. Szabad verset például nehéz írni, mert nehéz az azt hallgatók figyelmét lekötni vele. Stolcz úgy véli, ezzel csak iszonyú tehetséges embereknek érdemes kísérleteznie, ő nem is meri, marad inkább a kötött versformáknál. Mint az eddigiekből is sejthető, a friss kötetes szerző nem egy elefántcsonttoronyban magában ücsörgő típus, szeretne egyszerűen és közvetlenül az olvasóival (hallgatóival, nézőivel) kommunikálni. Olyan módon, hogy még az is értse, aki nem akarja érteni a szövegeit. Ugyanakkor fontosnak tartja megjegyezni, és tulajdonképpen a kötettel is ezt szerette volna megmutatni, hogy attól még, hogy valami egyszerű, nem feltétlenül banális is.
Hogy az elemi erővel ható költészet ideáját Stolcznak mennyire sikerült megvalósítani, jól mutatja, hogy a beszélgetésben részt vevők milyen szavakkal jellemezték a kötetet. Reichert például – aki személyesen nem ismerte korábban a szerzőt, és a kézirat iszonyúan tömény dózisa révén ismerkedett meg igazán a Stolcz-univerzummal – úgy fogalmazott: olyan érzés volt számára, mintha agyonverték volna. Egyébként a kéziratból jócskán forgácsolódtak le szövegek, mire elkészült a kötet. Főként olyan versek kerültek ki, melyekről a szerkesztő úgy érezte, hogy van az összeállításban már egy másik, amiben jobban sikerült a szerzőnek a mondanivalóját megfogalmaznia. Ugyancsak szerkesztői szemmel okozott dilemmát Stolcz költészetének az a jellegzetessége, ahogy állandóan a képzavar határán mozog. Hasonlóképpen érdekes kérdés, mennyi klisét bír el egy-egy szöveg, mert a költő amúgy ezekkel sem fukarkodik. Ráadásul, aki jól figyel, találkozhat bőven kétértelműségen alapuló szójátékokkal is.
Bár Stolcz Ádám közel egy évtizede publikál rendszeresen az Apokrifnél, a többi folyóiratot mégsem bombázza állandóan megjelenésre szánt verseivel, s mivel ritkán van Magyarországon, nincs is nagyon benne az irodalmi élet sűrűjében. A hang, amin megszólal egyedi, összetéveszthetetlen, nem is igen lehet hova besorolni a kortárs lírai áramlatok közé. A sorozatszerkesztők azonban ezt nem hátránynak, hanem előnynek tekintik. Nyerges Gábor Ádám szerint épp ezen jellemzők miatt Stolcz akár üstökösszerűen is berobbanhat könyvével az irodalmi köztudatba. A versekhez készült videók – melyeken látszik, milyen jó előadó is egyben a költő – is segítségére lehetnek ebben. Ugyanakkor az is fontos mozzanat, hogy Térey János írt fülszöveget a kötethez, aki szintén egy felolvasóestre Franciaországból küldött audiovizuális üzenetben látta és hallotta először a fiatal alkotót. Az ő költészetével talán kicsit könnyebben is rokoníthatóak a Becsapódás versei.
Stolcznak persze nem igazán van oka szomorkodásra amiatt, mert lírája annyira eltér a kortársak szövegvilágától. A beszélgetés résztvevői ugyanis a magyar irodalom történetének nem kisebb alakjaihoz hasonlították, mint Petőfi Sándor: Nyerges számára Stolcz előadása olyan, mint amilyennek a forradalmár költőt képzeljük, ahogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szaval; és Ady Endre: ez pedig Fráter Zoltán gondolata volt arról, hogy utoljára tőle lehetett valami hasonló nagyon belülről, de nagyon elemi erővel ható hangot hallani.
Stolcz Ádám Becsapódás című könyvének bemutatója, 2016. június 18. Adna Café, Budapest
Pethő Anita
