Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...

Ayhan Gökhan gyerekversei

Apukám, amíg velünk élt, / minden nyáron megígérte, / megígérte, / megígérte. // Elvisz magával a Balatonra, / s hárman ülünk a kempingszékbe. / Kempingszékbe, / kempingszékbe.

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

 

 

Családon belül

 

Családon belüli erőszak, olvasom

a fekete-fehér újságban, s szerintem téves

az elnevezés, nem ennyire fekete vagy fehér. Apukám

mindig családon kívül üt rám, a pofont

nem látja anyukám, de még az

öcsém sem. A verés

egy magányos tevékenység, mint a futás, vagy

a szemét kidobása a kukába. Apa

a pofonokat is felosztja, egyszerre két

tenyérrel ütni olyan jól nem tud, bal és jobb

tenyérre kell osztani őket, mint ahogy a szeretet

sem fér el az emberekben egymás mellett, amikor a

harag van soron.

 

 

Balaton

 

Apukám, amíg velünk élt,

minden nyáron megígérte,

megígérte,

megígérte.

 

Elvisz magával a Balatonra,

s hárman ülünk a kempingszékbe.

Kempingszékbe,

kempingszékbe.

 

Aztán egy napon

magával ment el,

s anyu és én itt maradtunk.

Maradtunk,

maradtunk.

 

Elalvás előtt eszembe jut néha,

s hullámzik a szám,

mint az őszi Balaton.

Mint az őszi

Balaton.