Az apja a konyha küszöbén áll, markában kétrét hajtott öv, kézfején kidagadnak az erek.

Kopogok, várok. Újra kopogok, majd benyitok a garázsba. Apám sehol. 

Életünk középpontja a nagy ovális asztal; roskadozik a dús ételektől, a karácsonyi, születésnapi, évfordulós lakomáktól.

Kérjük, mobiltelefonjukat kapcsolják ki vagy állítsák repülő üzemmódba.

Felnézek, a fekete szemüvegkeretes lány összevonja szemöldökét, egy doktorandusz lenézően mosolyog, mindenki tapsol...