Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Purosz Leonidasz verse

Ahol én élek, nem ilyenek a nők. / Magabiztosak, vagy azzá tehetők. / És a feminizmus sem csak az, hogy / szabadon költhetik a pénzt. / De hát úgy beszélek, mintha / be lennétek ide zárva. / Félreértés ne essék: / nagyon finomakat főztök. // Ti már nem fogtok megváltozni, / drága Kishúgom és Anya.

 

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Szentes és Budapest után jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Első, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ gondozásában. Új könyve hamarosan a Magvető Kiadónál lát napvilágot.

 

 

Drága Kishúgom és Anya,

 

mellettetek állok.

Higgyétek el, nekem is fájt látni,

hogy viselkedett a szülinapján apa.

Az ajándék jógabérletet félredobva

felsóhajtott: ne már. Bassza meg,

tényleg erre kell költeni a pénzt?

És ez tényleg megalázó,

nem a szokásos hiszti.

 

Most lehet nevetni, de én

érzékeny és empatikus vagyok.

Utálom, ha ölelgettek, igen,

ez valamiért sajnos így maradt.

De bárki mást meg tudok ölelni,

tudom azt mondani: ne haragudj,

azt is: sírj nyugodtan, nincs

semmi baj. Sírni is tudok.

 

És mondták már azt lányok,

hogy mellettem voltak először: nők.

Nem úgy, ahogy felénk értik,

hanem, hogy magabiztosak

és szabadok, szabadok, szabadok.

Pedig még szerelmesek sem voltunk.

Jó volna megmutatni nektek, milyen

vagyok kettesben egy lánnyal.

 

Különben az is probléma, hogy

egy jógabérlet tényleg baromi drága.

Illetve komolyan: jógázni apát?

És az is probléma, hogy a családunkban

mindig a férfiak az okosabbak,

ami aggaszt, mert ráerősít

idejétmúlt sztereotípiákra.

Ezért egy kicsit haragszom is rátok.

 

Ahol én élek, nem ilyenek a nők.

Magabiztosak, vagy azzá tehetők.

És a feminizmus sem csak az, hogy

szabadon költhetik a pénzt.

De hát úgy beszélek, mintha

be lennétek ide zárva.

Félreértés ne essék:

nagyon finomakat főztök.

 

Ti már nem fogtok megváltozni,

drága Kishúgom és Anya.

Én sem fogom szeretni az öleléseteket.

De ígérem, a házasságom más lesz:

nem válok olyanná, mint apa,

és ha a lányomtól jógabérletet kapok,

megölelem, még ha jógázni

végül nem is megyek el.