Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...

Fehér Renátó verse

Épp ezért akartam hűvös maradni, / mint fülkét magára záró pilóta. / De alattam nincs Alpok, és nincs East Coast, / csak a folyton feltúrt Ká-Európa.

Fehér Renátó 1989-ben született Szombathelyen. Zelk Zoltán-díjas költő, kritikus, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Első kötete Garázsmenet címmel látott napvilágot a Magvető Kiadó gondozásában, 2014-ben.

 

(Czimbal Gyula felvétele)

 

Dix Café

 

Szilveszter este van a Dix Caféban.

Az idei a világvége éve –
mantrázom én, a krómbőrű törzsvendég,
beleunva a rutin készenlétbe.

 

Tompa koktéllal, lelkesedés nélkül
öregedtem meg a kereszthuzatban.

A pörgő ventillátort is hiába
néztem, olyan gyors, tehát mozdulatlan.

 

Épp ezért akartam hűvös maradni,
mint fülkét magára záró pilóta.

De alattam nincs Alpok, és nincs East Coast,
csak a folyton feltúrt Ká-Európa.

 

Ádáz irigyekkel fölényeskedni
itt hajlam, népszokás, önterápia.

A vigalmi negyed homlokzatán a
veszteglésem lesz az ornamentika.

 

S ha zárna a Dix sem mozdulok rögtön,
a holnap csak egy tegnap maradéka.

És ülök itt, folyton ugrásra készen.

Ülök. Van dresscode, nincs foszló tapéta.