Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...

Sopotnik Zoltán verse

sokat / kódorgott eddig is, volt mikor egyedül, / volt, hogy egymagában. Érezhető a / különbség

Sopotnik Zoltán 1974-ben született Salgótarjánban. Költő, író, a Prae folyóirat szerkesztője, éveken át a JAK-füzetek sorozatszerkesztője. A FISZ és a JAK tagja. Legutóbbi könyve Fahéjas kert címmel látott napvilágot a Kolibri Kiadó gondozásában, 2013-ban.

(Bach Máté fölvétele)

 

Nagy László/film/medvés/teremtő

 

A zergenyés medve taxiba száll,

belefaragta valaki  ezt az áldatlan tüskés

természetet. Viharzik a kocsi,

Pesten eső, Budán hó, hiába nyár

egyébként. Ideges mancsok hőfelhőt

hoznak akkor is. Meg frontokat. Le

kéne rajzolni a Teremtőt, gondolja

magában a férfi, aki egyszerre söfőrködik,

és farag egy sámlit valamelyik

emeleten. Megszokta már e duplát.

A tudat leszakadt ösvényein sokat

kódorgott eddig is, volt mikor egyedül,

volt, hogy egymagában. Érezhető a

különbség. Zongorázható, táncolható,

összekarmolható. Ha megnyugszik a

medve, majd megmondja neki is.