Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...

Antalovics Péter verse

véletlenül ezt a verset, / valószínűleg észre sem

Antalovics Péter 1993-ban született. Költő, az Újvidéki Egyetem hallgatója, a Híd Kör tagja. Első kötete Örökszoba címmel látott napvilágot a Forum Kiadó gondozásában, 2014-ben.

 

 

véletlen-vers

 

tudod, egészen véletlenül

írtam neked ezt a verset.

nem is neked akartam.

ezeket a rád utaló szavakat

is véletlenül használom most,

mindössze így hozta

a sors, a levegőben lebegő

véletlen. ha nem írtam volna

véletlenül ezt a verset,

valószínűleg észre sem

vennéd, hogy én vagyok.

véletlenül rágyújtok egy

szál cigire, de véletlenül

azonnal szédülök tőle,

ezért véletlenül kinyitom

az ablakokat. kell a friss

levegő, meg a hideg,

véletlenül épp tél van,

egyébként is takar-

ékoskodom a fűtéssel.

egészen véletlenül időt

sem hagyok magamnak,

hogy át- vagy felül-

értékeljek, esetleg bíráljak.  

nem tudom, véletlenül miért

nem neked akartam írni

ezt a verset, miért csak

véletlenül alakult így.

a feszültség nő, míg magam-

nak véletlenül valami irány-

adó jelzőfényt szerzek,

most véletlenül sem akarom,

hogy vétlenül véletlennek higgy.