Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...

Antalovics Péter verse

véletlenül ezt a verset, / valószínűleg észre sem

Antalovics Péter 1993-ban született. Költő, az Újvidéki Egyetem hallgatója, a Híd Kör tagja. Első kötete Örökszoba címmel látott napvilágot a Forum Kiadó gondozásában, 2014-ben.

 

 

véletlen-vers

 

tudod, egészen véletlenül

írtam neked ezt a verset.

nem is neked akartam.

ezeket a rád utaló szavakat

is véletlenül használom most,

mindössze így hozta

a sors, a levegőben lebegő

véletlen. ha nem írtam volna

véletlenül ezt a verset,

valószínűleg észre sem

vennéd, hogy én vagyok.

véletlenül rágyújtok egy

szál cigire, de véletlenül

azonnal szédülök tőle,

ezért véletlenül kinyitom

az ablakokat. kell a friss

levegő, meg a hideg,

véletlenül épp tél van,

egyébként is takar-

ékoskodom a fűtéssel.

egészen véletlenül időt

sem hagyok magamnak,

hogy át- vagy felül-

értékeljek, esetleg bíráljak.  

nem tudom, véletlenül miért

nem neked akartam írni

ezt a verset, miért csak

véletlenül alakult így.

a feszültség nő, míg magam-

nak véletlenül valami irány-

adó jelzőfényt szerzek,

most véletlenül sem akarom,

hogy vétlenül véletlennek higgy.