Verejték és könnyek

Részletek

Írta: Hazai András

Sok év telt el, mióta utoljára együtt voltak, de úgy vették fel a régi szerepeiket, mint egy kényelmes otthoni pólót, amin már több a lyuk mint a szövet. Minden, amit együtt tesznek, játék, márpedig az ő világukban a játékot meg kell nyerni.

Laci meglazította a derekára tekert lepedőt, és leült a padra. Óvatosan a forró deszkának dőlt. Tudta, hogy sokáig bent lesznek. Mindenből versenyt csinálnak, hármuk közül senki nem akar majd elsőnek kimenni. Sok év telt el, mióta utoljára együtt voltak, de úgy vették fel a régi szerepeiket, mint egy kényelmes otthoni pólót, amin már több a lyuk mint a szövet. Minden, amit együtt tesznek, játék, márpedig az ő világukban a játékot meg kell nyerni. Soha nem tolták túl, nem küzdöttek tisztességtelenül, és tudtak örülni a másik sikerének – de a versenyt komolyan vették. Addig maradnak majd bent, amíg erősen szédülni kezdenek, és csak a rosszullét határán még éppen innen fog felállni valamelyikük azzal, hogy megunta a szaunát, merüljenek egyet a jeges vízben. A másik kettő persze boldogan követi majd, hiszen ők is szabadulni akarnak, és most már gond nélkül megtehetik, hiszen nyertek.

Tomi vigyorogva belekezdett egy sztoriba. Az ő negyvenötödik születésnapjára szervezte ezt a hétvégét a felesége. Az is az ajándék része volt, hogy végig foglalkozik a gyerekekkel, amíg a hotelben vannak, hogy Tomi az egyetemi barátaival lóghasson. Gergővel és Lacival, aki elhozta a barátnőjét is. Timi több mint húsz évvel fiatalabb volt nála, és a délelőtt nagyobb részét a fitneszteremben töltötte, hogy tovább dolgozzon jól karbantartott combján és popsiján. Ha valaki jobban megismerte, kiderült, hogy nem sztereotip aranyásó, de elsőre azért ezt nehéz lett volna megállapítani. Mindenesetre remekül működtek Lacival, azt mondták, szeretik egymást.

‒ Régen minden jobb volt. Ma már a punkok sem a régiek. Jó poénnak tűnt, elmentünk valami külvárosi koncertre, ilyen igazi sínek mögötti művházba, esküdni mernék, hogy már tizenhét évesen is voltam ott, és nem változott semmit. Mindegy, Pistolst játszott egy tribute banda, hát bementem egy picit lökdösődni. Az egyik herbálos-tarajos gyereket, aki kétszer akkora volt, mint én, meglöktem, mire úgy visszalökött, hogy seggre ültem. Aztán azonnal felsegített, hogy nincs baj? És bocsánatot kért.

‒ Persze – válaszolt Laci. – Aggódott, hogy az osteoporosisos csontjaiddal még kinyír.

Nevettek, Tomi szívből, de halkan, Gergő inkább csak udvariasan, másra figyelt. Laci oldalba is bökte, és odasúgta neki:

‒ Azért ki ne essen a szemed! – A szauna túlsó felén egy félmeztelen nő feküdt, hatalmas mellei hetykén dacoltak a gravitációval. – Úgy látom, van egy ilyen szabály, hogy a természetes cickót el kell takarni lepedővel, a csináltatottat meg közszemlére kell tenni.

‒ Ez esetben alig várom, hogy Tímeád csatlakozzon hozzánk – nevetett Tomi.

‒ Kussolsz! – Laci is mosolygott. – Lehet, hogy a menyasszonyomról beszélsz… Ne nézz így, tavasszal felmerült, hogy összeházasodunk. A karantén miatt csak ő meg én, de végül Timi úgy döntött, hogy nagy lagzit szeretne, én meg úgy, hogy talán mégse kéne elkapkodni.

‒ Pedig kíváncsi lettem volna a karanténos legénybúcsúdra. Két haverod átmegy, és pornót néztek hajnalig…

Megint kuncogtak egy kicsit. A gyerekeiket már megbeszélték a reggelinél („Nem hiszed el, középsős, és kétszázas puzzle-okat rak ki három perc alatt”, „Kilenc évesen megoldott néhány matek érettségi feladatot. Nyilván zseni, de az országra nézve meg szégyen, hogy ennyire könnyű”, „Kérdeztem tőle, nem félt-e, amikor nekiment a nyolc nagyfiúnak, akikkel a bátyja bunyózott, erre úgy nézett rám, mint egy hülyére, és azt mondta: persze hogy féltem, apa, hiszen nyolcan voltak”).

Párkapcsolat terén nem lett volna most ízléses versengeni. Laci modellalkatú barátnője és Tomi csodálatos szülinapot szervező felesége mellett Gergőnek egy friss és nagyon csúnya válás volt a háta mögött. Viszont éppen ezért ő választott pályát, hátha ezt a versenyt megnyerheti.

‒ Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor először dobott. Ismeritek a sztorit?

‒ Csak annyit, hogy egy darabig külön voltatok, de azt nem, hogy miért.

‒ Gondolom, cikinek éreztem. Párizsban voltunk, fenn, a tornyon, és megkért, hogy ne adjam oda a gépet egy idegennek, hanem én készítsek róla képet. Csak akkor értettem meg, amikor leértünk és közölte, hogy vége.

‒ Szívatsz!

‒ Nem, bazdmeg, tényleg ezt csinálta. Aztán ott volt a másik eset. Felugrott hozzánk az akkori főnököm. A Juci eltűnt a fürdőszobában vagy húsz percre, rohadtul nem értettem, aztán előjött ilyen mangapornó szettben. Két copf oldalt, hatalmasra sminkelt szemek és ajkak, fehér blúz, felül két gomb nyitva, miniszoknya, térdzokni.

‒ Micsoda kurva.

‒ Nagyon ciki volt. Aztán búgta neki, hogy főz egy teát. Na mindegy, rég volt, én meg szerelmes voltam. Azt meséltem, hogy volt az a kecónk a Máriaremetei úton, amit befektetésnek vettem? Megvolt már a felújítás, de még nem adtuk ki. Addigra már én is csaltam, ráadásul a sulis barátnőjével, de őt addigra már rendszeresen csinálgatta az akkori fúrója. Azért nem erőltettük ezt a kiadás dolgot, mert mindketten kefélő helynek használtuk a lakást a másik tudta nélkül. Ezt onnan tudom, hogy egyszer épp ott voltunk, amikor megérkezett.

‒ Ne!

‒ Bizonyám. De nem volt botrány, mert rutinosan benne hagytam a kulcsot a zárban, nem tudott bejönni. Aztán este meséltem neki, hogy zárat cseréltettem, nehogy a mesterek visszamenjenek ellopni ezt-azt – nevetett Gergő. A valóságban azért nem pont így volt a sztori. A szex után másnap visszament takarítani, és akkor próbált bejutni a lakásba a neje meg a szeretője, de egyszerűbb és hatásosabb is volt másképp mesélni. – Szóval voltak vicces dolgok, de végül az egész nagyon szar lett, nem is álltam még talpra. És bár mindent kinéztem belőle, de hogy ennyire gusztustalanul megzsaroljon, az meglepett. Választhattam, hogy lemondok a pénzről, a kecóról mindenről, vagy pereskedünk, és ennek kiteszem a gyerekeimet is, vagy a harmadik, hogy kéthetente egy hétvégét látom őket. És pontosan tudtam, hogy a második és a harmadik lehetőségnél erőből ellenem fordítja őket. Ügyesen, kiszámítottan szidott nekik. Én meg ebbe nem voltam hajlandó belemenni. Olyan csóró vagyok újra, mint amikor kijöttünk az egyetemről, de legalább a gerincem egyenes maradt, vagy hát olyan egyenesforma, és minden második héten full velem vannak a kölykök.

Tomi a barátja vállára tette a kezét, összecsorgott az izzadtságuk. Egy darabig hallgattak, aztán az íratlan szabályok szerint neki kellett elmondania egy történetet. Mivel sajátja nem volt, aktuálisan fel se merült a válás gondolata, egy barátja sztoriját mesélte el.

‒ Talán emlékeztek, volt egy gimis barátom, akire nagyon felnéztem, néha bulizott velünk. A Bandi. Keveset beszélt, inkább mindig figyelt. Komoly volt és nagyon menő. Azt hiszem, nem is volt kamasz, egyből felnőtt lett a gyerekkora után. Mindent kitalált magának előre, és mindent meg is valósított. Egyszer, egyetlenegyszer, amikor véget ért egy komoly kapcsolata, akkor láttam zavartnak egy picit. Karrier: pipa, haverok: pipa, befektetések: pipa, csak azt nem tudta kipipálni egy ideig, hogy csaja is legyen. De persze hamar megoldotta – Tomi megtörölte a homlokát. – Jött sorban minden tovább. Cég: pipa, feleség: pipa, gyerek: pipa. Aztán elromlott valami, és végül elváltak. Csúnyán. És ez volt a nagyon érdekes, a mindig nyugodt, megrendíthetetlen Bandi teljesen összetört. Kisebbnek tűnik, megöregedett az arca, a szeme egészen kétségbeesett. Szörnyű, na, nagyon megsajnáltam. Mintha rés nyílt volna a páncélján, és azon bekukkantva nem a megszokott szuperhőst látnám, hanem az ijedt kisgyereket. Lehet, hogy ez az igazi énje – elgondolkodott. – De talán mindannyiunké. Na mindegy.

Laci következett.

‒ Nekünk nagyon szar volt az utolsó néhány év. Tényleg a legalja. Ilyen undorító, fele-fele arányban mocskolódó és üvöltözős hirigeket képzeljetek el, leggyakrabban a házimunka miatt. Így utólag már értem őt is, és próbálok nem haragudni rá. Kurva sok volt a feladat. Meló, gyerekek, minden. Folyamatosan kimerültek voltunk, egyre jobban kihegyezve egymásra. De hát közben szerettem, nem is kicsit. Konkrétan belezsarolt az új gyerekbe. Ő mondta, hogy akar, én meg, hogy így is rengeteg problémánk van, egy új gyerek meg új feladatokat generál, miközben pont ez a bajunk, a rengeteg feladat. Mire ő, hogy tényleg sok a gondunk egymással, úgyhogy kapjam össze magam. Itt felmerült bennem, hogy inkább lelépek a faszba, de ott volt már a kicsi, meg amúgy is… Nem is tudom, féltem, hogy egyedül maradok, nem tudtam, hogy ilyen könnyű elváltan csajozni – a fitneszterem felé intett. – Meg aztán tényleg nagyon szerettem, úgyhogy amikor mondta, hogy nem lát kettőnk számára jövőt, ha nem lesz új gyerek, akkor csináltunk még egyet.

‒ Ezt, azt hiszem, ismerem – szólt közbe Tomi. – Nekünk is voltak nagyon rossz időszakaink. Arra gondolok, hogy ha bátrabb, tökösebb lennék, mint például a Bandi, akkor léptem volna olyankor. De örülök, hogy nem. Megnézem, mi van most Bandival, és mi velem, és azt látom, hogy egy csodás nővel vagyok újra harmonikus házasságban.

‒ Amíg lehet, maradni kell! Nekünk viszont egyre rosszabb lett. Aztán jött a szüleim balesete, és hirtelen egyedül maradtam, csak ő volt nekem, szükségem volt rá nagyon. Érzelmi biztos pont, az egyetlen. Nem gondoltam többé a válásra – nagy levegőt vett. – Akkor mondta, hogy összejött egy közös ismerősünkkel. De a saját fogalmai szerint korrekt volt, mert addig nem tette neki szét a lábát, amíg nem jelentette be nekem, hogy erre készül. És hogy maga sem tudja, mit akar, mármint azt igen, hogy megbaszatni magát nagyon, de a családot, azt nehéz neki felrobbantani. Inkább csak időt kér, hogy gondolkodhasson, és közben eljár kefélni.

‒ Ne!

‒ Ahogy mondom. Pont, amikor amúgy is padlón voltam. El is tartott egy darabig, mire képes voltam elindítani a papírozást. Nem azt akartam, hogy engem válasszon, hanem hogy kiderüljön, hogy ez valami nagy tévedés, az egész helyzet nincs is. Néha őrjöngtem, néha próbáltam úgy csinálni, mintha minden rendben lenne. Iszonyatos volt.

Lacinak könnyezett a szeme, de úgy tett, mintha az izzadtságot törölné le az arcáról, a barátai pedig, mintha nem vennék észre.

‒ Néha sírtam is. Igyekeztem elbújni olyankor, de azért úgy intéztem, hogy észrevegye. Szar volt, most pedig újra jó, át kellett esni ezen. De az az igazság, hogy ő volt életem nagy szerelme, nem változtat rajta az sem, hogy milyen szemét picsa módon bánt el velem. Ő volt az igazi, Timike csak könnyed, bohó szórakozás.

Kis csend után Tomi szólalt meg, és benne volt a hangjában a vereség, de az őszinte elismerés is a győztesek felé:

‒ Gyerekek, én eddig bírtam, kimegyek.


Hazai András 1980-ban született Budapesten. Közgazdász, digitális szolgáltatásfejlesztéssel foglalkozik, két IT céget vezet. Nős, három gyermek édesapja. Szabadidejében önkéntes általános iskolai történelemtanár és szenvedélyes búvár.