Hírlevél feliratkozás

Keresés

Élő Csenge verse

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel. / párszor arra sétálok, benézek a boltba, / átfutok a téren, hátha még ott dolgozol. / anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt. / anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre. / évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült. // tegnap láttalak. / többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat

 

 

(Pereszlényi Erika felvétele)

 

 

Élő Csenge 1992-ben született Sopronban.  Hat éve Budapesten él. Idén végzett szabadbölcsészeten, filozófia, vallástudomány szakirányokon. Slammel, ír, valamint kortárs-modern táncosnak tanul a Színház és Film Intézetben.

 

 

láttalak a Kálvinon

 

láttalak a Kálvinon, macskakosárral a kezedben, egy szőke lánnyal.

vártam, hogy megfogd a kezét, de nem fogtad,

csak siettetek, együtt.

kopaszodsz, a rosszabbik fajta szerint: szerzetes stílusban.

mielőtt elfelejteném, hogy már megint kedd van,

a kopasz búbod figyelmeztet.

nem lettél szélesebb, a vádlid is ugyanolyan.

nem tudom zenélsz-e még, befejezted-e az iskolát,

vagy beszélsz-e még a többiekkel.

nem tudok rólad semmit, kivéve azt, hogy te voltál az első,

ne értsd félre, elfelejtettelek.

 

egyszer mindenkivel összefutok,

pont így, távolról látlak, majd téged is.

lesz veled egy szőke, nem siettek, andalogtok,

nem kopaszodsz, szélesebb vagy és macskát sem tartasz.

 

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel.

párszor arra sétálok, benézek a boltba,

átfutok a téren, hátha még ott dolgozol.

anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt.

anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre.

évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült.

 

tegnap láttalak.

többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat,

melletted se nő, se más.

az arcod kiélt volt, mint mindig,

a szemed kopogott valami rég elvesztett tárgyon,

láttam, fáj még.

sapkában is látszik, hogy már nincs hajad,

és mivel nem hiszel istenben,

te nem szerzetes stílusban kopaszodsz.

ezért mindig is sajnáltalak. ezért is.

sajnáltalak még anyád miatt, meg azért,

mert neked sohasem állt jól az élet,

a szemed a talált tárgyak osztályán ragadt.

 

nem kedd volt, nem vettem észre, hogy eltelt.

nem szóltam rád, hagytam, hogy eltűnj,

azt gondoltam, a soha többé kivételesen teljesül.