Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...

Kispál Dániel verse

Mielőtt még arcodat és nevedet / keretbe foglalhatta volna föld és kő, / begyepesedett falak között / egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Kispál Dániel 1988-ban született Salgótarjánban. Az Eszterházy Károly Főiskolán végzett magyar alapszakon, jelenleg a főiskola magyartanár-etikatanár szakos hallgatója. A Kepes György Szakkollégium tagja.

 

Örök tónus

 

1

 

Az utolsó héten

ágyad bal oldalára fektettünk.

Hogy gyakorold a helyed,

mondtad.

Valójában azért,

mert könnyebb volt szobádnak ebből a szögletéből

beadni a morfiumot,

feledtetni az elmúlás mocskát,

amelyet még nem viselt el egy ép test.

 

2

 

Lepedőd kesernyés hullámai

olykor magukkal rántottak a nedves homokba,

rácsok mögé,

ahol kerékpárok és szerszámosládák fúródtak

dohos, fémnehéz levegőbe.

Aztán újra közénk emeltek,

hogy végül mocsaras partra sodorjon

az izmaidtól független törvény.

 

3

 

Lüktető kulcscsontjaid

szétkaszabolták körülöttünk a vasbetont.

A darabos törmelékből pedig összerándult

egy immár őrök nélküli,

szürke kapu.

Ekkor elszégyelltem magam.

 

4

 

Mielőtt még arcodat és nevedet

keretbe foglalhatta volna föld és kő,

begyepesedett falak között

egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Majd emlékeid maradék szálkái

örökös teherként feszültek a bőröm alá.

Nem gondoltam volna soha,

hogy ekkora súlya van egy negyven kilós testnek.