Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...

Kispál Dániel verse

Mielőtt még arcodat és nevedet / keretbe foglalhatta volna föld és kő, / begyepesedett falak között / egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Kispál Dániel 1988-ban született Salgótarjánban. Az Eszterházy Károly Főiskolán végzett magyar alapszakon, jelenleg a főiskola magyartanár-etikatanár szakos hallgatója. A Kepes György Szakkollégium tagja.

 

Örök tónus

 

1

 

Az utolsó héten

ágyad bal oldalára fektettünk.

Hogy gyakorold a helyed,

mondtad.

Valójában azért,

mert könnyebb volt szobádnak ebből a szögletéből

beadni a morfiumot,

feledtetni az elmúlás mocskát,

amelyet még nem viselt el egy ép test.

 

2

 

Lepedőd kesernyés hullámai

olykor magukkal rántottak a nedves homokba,

rácsok mögé,

ahol kerékpárok és szerszámosládák fúródtak

dohos, fémnehéz levegőbe.

Aztán újra közénk emeltek,

hogy végül mocsaras partra sodorjon

az izmaidtól független törvény.

 

3

 

Lüktető kulcscsontjaid

szétkaszabolták körülöttünk a vasbetont.

A darabos törmelékből pedig összerándult

egy immár őrök nélküli,

szürke kapu.

Ekkor elszégyelltem magam.

 

4

 

Mielőtt még arcodat és nevedet

keretbe foglalhatta volna föld és kő,

begyepesedett falak között

egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Majd emlékeid maradék szálkái

örökös teherként feszültek a bőröm alá.

Nem gondoltam volna soha,

hogy ekkora súlya van egy negyven kilós testnek.