Hírlevél feliratkozás

Keresés

Kopcsányi Lilla versei

értem, mert tudom, hogy a test akkor is / emlékszik majd, mikor az elme már képtelen

Kopcsányi Lilla 1990 áprilisának végén született Balassagyarmaton. Pár évig Pesten, most Budán él. Verseket ír.

 

a gesztusokért

 

csak a gesztusokért vagyok hálás,

az éjszakai láz-ellenőrző homlok simításokért,

a fénycsillanásokért egy szeretett ablakon,

a jókor, jó pillanatban tett kézszorításokért,

a szabályosan bevert kerítéslécekért,

egy hátamat melengető pillantásért,

egy rám terített nagykabátért,

egy seggbe markolásért a pultnál,

pályaudvarokon egy sietős ölelésért,

a fegyelmező és a józanító pofonokért,

és még mind azért, amit szerető kezeitek vétettek

értem, mert tudom, hogy a test akkor is

emlékszik majd, mikor az elme már képtelen.

 

 

p o r c e l á n s z i l á n k o k

 

természetes

mint elmosni egy poharat

vagy eltörölni egy tányért

kiüríteni egy hamutálat

 

oda se figyelve pöccinteni a szőnyegre egy csikket

teletölteni egy poharat

eltörni egy tányért

 

felgyújtani egy elpöccintett csikkel a szőnyeget

elmosni egy poharat

eltörölni egy tányért

eltörni egy hamutálat

 

felgyújtani egy tányért

újrahasznosítani egy csikket

elpöccinteni egy poharat

kiüríteni egy tányéralátétet

 

felgyújtani egy pohár vizet

egy tányért, egy csikket, egy poharat

 

egy lakásban ahol nincs szőnyeg

csak tányérok és poharak

és evőeszköz sincs

és gyufa

meg csikkek

és kézmozdulat se

csak a pöccintés

és a szőnyeg

 

szőnyeg az nincs

és tányérok sincsenek meg poharak

és hamutál se

meg csikk, az sincs

csak a pöccintés

és a szőnyeg

 

mi sem természetesebb

mint a szőnyeg

a földön a szőnyeg

és beleragadva csak

a porcelánszilánkok

 

Kopcsányi Lilla