Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Volt olyan alkalom

Réti Annát Sifter Veronika kérdezte
Úgy érzem, annak ellenére, hogy a nézőket beengedem a saját lakásunkba és egy elég személyes élethelyzetről beszélek, meg tudjuk tartani a privát életünk határait. A táncban mint előadói és kommunikációs nyelvben szerintem az az izgalmas, hogy ami nekem konkrét és személyes, az neked lehet, hogy teljesen mást jelent. Viszont az értelmezés szabadsága okozta bizonytalanság úgy látom, sokaknak néha teher. Ilyenkor azt mondom, hogy nem feltétlenül érteni kell.

 

(Lukács Máté felvétele)

 

Magánlakásba vagyok hivatalos az egyik szombat délutánon, hat órára. Rendhagyó vendégség ez: színházba megyek. Réti Anna MAJDHALESZIDŐM című szólóját 15 ember láthatja egyszerre, ennyien körbe is üljük az asztalt, illetve az amerikai konyhás nappaliban elhelyezett székeket. Honnan jött a lakástáncszínház ötlete? Hogyan válik újra személyes, privát térré a lakás az előadások után? Többek között ezekről kérdeztem Réti Annát.

 

Sifter Veronika: 2017 novemberében egy kérdőívet küldtél körbe a Facebookon, ahol kisgyermekes szülőket szólítottál meg azzal kapcsolatban, hogy miként változtatja meg a gyerekvállalás az ember életét és a személyiségét. Ez a kutatás volt a darab kiindulópontja?

 

Réti Anna: A kérdőívet és a kutatást a beSpectACTive nevű program résztvevőjeként készítettem. A program egyik kiemelt célja volt a folytonos online interakció potenciális nézők és előadók között. Amúgy a programban való részvétel híre kissé váratlanul ért, mivel még az ezt megelőző darabom alatt (Point of you – SV) pályáztam meg. Háromnegyed évig semmi hír nem jött felőlük, majd szóltak, hogy el kellene kezdenem feltölteni a pályázat teljesítéséhez szükséges online anyagokat. Így derült ki, hogy megnyertem a pályázatban való részvételt – viszont a hír már egy másik élethelyzetben talált.  Ekkor voltam várandós a második kisfiammal, és mivel úgy dolgozom, hogy abból inspirálódom, amiben élek és ami foglakoztat, adta magát a szülővé válás mint téma. Majd a program részeként olaszországi és csehországi rezidenciák alatt is készítettem interjúkat a témában személyesen és kérdőíveken keresztül is. A lakástáncszínház ötlete viszont a külföldi rezidenciaprogramok után jött. A személyes érintettségen kívül ugyanis volt rajtam külső nyomás is, mivel az az alkotói pályázat, amit Magyarországon kaptam, előírt egy bizonyos előadásszámot és egy új bemutatót. Rádöbbentem, hogy a már említett, Ricardo Machadoval közös Point of You című darabunkat nem tudtunk elégszer játszani ahhoz, hogy elérjük a pályázatban vállalt előadásszámot, alibi alkalmakat pedig nem szerettem volna szervezni. Így előre kellett hoznom az új bemutatót. Februárban volt a MAJDHALESZIDŐM bemutatója, úgy hogy a kisfiunk januárban szokott be a bölcsödébe. Szóval szoros határidők vettek körül, de ezzel együtt volt bennem egy megerősítő, jó érzés is, hogy valóban lakásszínházat szeretnék csinálni, hiszen a szülőség egyik alapvető helyszíne a lakás. Így tehát elég szűkös időbeli keretek között dolgoztam: öt hét alatt állt össze a darab, míg a korábbi darabjaimon több hónapot szoktam dolgozni.

 

 

S.V.: Hogyan élték meg a hozzátartozóid és te magad, hogy a lakásotokból időről időre színház lesz?

 

R.A.: A párom belsőépítész és mikor felvetettem a lakásszínház ötletét, nem idegenkedett ettől. Nekem pedig nagyon jó volt a lakásban próbálni, megtalálni az egyes témák, jelenetek helyeit. Viszont azt nem tudtam, hogy az emberek hogyan viszonyulnak majd hozzám és ehhez a szituációhoz, és hogy nekem mennyire lesz ijesztő beengedni a nézőket a lakásba. A próbafolyamat közepén, nyilvános próbán foglalkoztunk a nézőkkel való viszony kérdésével pár barátunk segítségével. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy miként lett minden előadás a nézőktől függően is más és más. Igyekszem úgy szervezni a nézőket, hogy ne forduljon elő olyan, hogy 15 idegen ember ül velem szemben. Sok ismerősünk jön, és akiket nem ismerek, azoktól a regisztrációt követően igyekszem megtudakolni, hogy honnan hallottak az előadásról, kin keresztül jutottak el hozzánk. Ennek a helyzetnek, a saját lakásnak, a kis térnek és közelségnek sok előnye van. Szabadságot ad nekem, mint előadónak, hogy tudom, belefér, ha valami nem pont úgy sikerül, mint azt elterveztem. A felmerülő helyzetre reagálni kell, pont úgy, mint az életben. Ugyanakkor a kis nézőszám folyamatos szervezést is igényel. Volt olyan alkalom, hogy egyszerre többen lemondták a részvételt betegség miatt, miközben már van egy olyan tapasztalatunk, hogy ha mondjuk tíznél is kevesebb néző van, akkor már nincsenek elegen ahhoz, hogy nézőként tekintsenek magukra és ez kellemetlen érzést is okozhat. Szerencsére mindig vannak emberek a várólistán, akiket ilyen esetben tudunk értesíteni. Mint általában sok alternatív színház esetében, itt is kevés emberre hárul sok feladat; itt én vagyok a program- és közönségszervező, a takarítónő, a díszletező, az alkotó, az előadó, a szülő és a gyerek is... Általában másnapra zökkenek vissza a privát „szerepembe” és otthonomba. A darab létrejöttében ugyanakkor még további alkotótársak is segítségemre vannak: Halasi Zoltán, Király Eszter, Körmendy Pál, Lukács Máté és Lukács Mihály. Úgy érzem, annak ellenére, hogy a nézőket beengedem a saját lakásunkba és egy elég személyes élethelyzetről beszélek, meg tudjuk tartani a privát életünk határait. A táncban mint előadói és kommunikációs nyelvben szerintem az az izgalmas, hogy ami nekem konkrét és személyes, az neked lehet, hogy teljesen mást jelent. Viszont az értelmezés szabadsága okozta bizonytalanság úgy látom, sokaknak néha teher. Ilyenkor azt mondom, hogy nem feltétlenül érteni kell – az a fontos, ha elindít egy gondolatmenetet, tudsz hozzá kapcsolódni vagy megérint valahogyan. A  MAJDHALESZIDŐM előadások után van lehetőségünk kicsit beszélgetni a vendégeinkkel, és nagyon motiválóak azok a visszajelzések, amikor azt mondják, hogy magukra ismertek, megélték ezeket a helyzeteket és felszabadító látniuk, hogy más is ebben van, de lehet rajta nevetni is egy kicsit. Viszont mostanra fáradtam el ebben a pályázati rendszerben történő alkotástól: hogy a támogatáson keresztül a közönségszervezéstől a játszóhelyig mindenért kuncsorogni kell. Nagyon erősen dolgozik bennem az az érzés, hogy valami sokkal kézzelfoghatóbb dolgot kellene csinálni. Valami olyat, amire az embereknek szükségük van anélkül, hogy meg kellene győzni őket róla. 

 

 

RÉTI ANNA – MAJDHALESZIDŐM lakástáncszínház

2018. május 26. 15:00–18:00, Magánlakás

videoajánló

 

Sifter Veronika