Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Szentes Zágon

"Meg nem történt események alapján"

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Karácsonyi Zsolt válaszait olvashatjuk.

Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam…

Mielőtt A Nagy Makrancos Pandém lecsapott volna, három helyen is jártam, mert Kolozsváron még szép számban összegyűltünk Borcsa Imola könyvbemutatóján, személy szerint olyan érzéssel (melyet másokkal nem osztottam meg), hogy ki tudja mikor lesz a következő irodalmi est, amelyen jelen lehetek... Néhány napra rá pedig már kezdtek zárulni a Kapuk, még sikeresen repülőre szálltam, hogy Bukarestben, a Balassi Intézetben Răzvan Voncu kérdéseire felelgessek a 30 éves Helikon kapcsán, Ion Bogdan Lefterrel együtt, aki állandó munkatársként az ugyancsak 30 éves Apostrof folyóiratot képviselte... Történt mindez március 9-én. Másnap reggel, amikor visszafele tartottam, ugyancsak repülővel, már láttam az első szájmaszkokat az utasokon, az óvatosság és a gyanú enyhe fuvallataival a légtérben. Ami Kolozsváron csak sejtés volt, Bukarestből hazafele tartva már egyértelművé vált: egy jó ideig minden másként lesz... Még az óvintézkedések előtti utolsó kanyarban sikerült a borbélyhoz is eljutni... Ez volt a három utolsó nyilvános tér, ahol jártam...

IIyen a kilátás az ablakomból:


Mielőtt e kérdések megérkeztek volna, készítettem néhány fotót, mi látszik ablakomból jellegűeket... Viszonylag zöld övezet, fák bokrok, tömbházak. Az ablakomból azonban, ha nem a távoli hegyvonulatokat nézem, mindig Egyed Péter tömbházára látok, alig kivehetően; és mögötte, egyáltalán ki nem vehetően, de annál láthatóbban, Bréda Ferenc egykori lakására, a tömbházra, ahol éveken át élt. Egri Istvánék házát is sejdítem, különösen az esti órákban, látom utcájuk lámpafényeit... S ha olyan a hangulatom, természetesen a Krím-félsziget partvonalát is érzékelem. Mert a vírus-idők előtt, az volt az első hely, amelyről tudtam, nincs sok esélyem eljutni odáig.

Karantén-inspirációk, vagyis zenék, podcastok, olvasni- és néznivalók, amik tartják bennem a lelket…

Nincsenek igazi karantén inspirációim. Hosszú idő után megkerestem a Kossuth Rádiót, hallgattam bő fél órát. Néhány filmet is megnéztünk. A világvége folyamatosan elmarad. Ez már nem az a világ, ami összedől – hogy (talán pontatlanul, de) Kemény Istvánt idézzem. TUTTI, hogy csak világzárlatokra számíthatunk, nem mi leszünk az a nemzedék, aki remények alatt nyögve átéli az apokalipszist. Amit mi most átélünk, egy valós vírus és a hozzá kapcsolódó fantazmagóriák kevercse, egy sötét virtualitás pereme, amikor mindenkit bezárnak, ráadásul egészségügyi okokból... „Midőn ezt írom” oldódik a helyzet, igazi optimizmusra mégiscsak az ad okot, amit Swedenborg is jelzett korábban: mindenkinek olyan pokla van, amilyet elképzel magának...

A lelket, nem először: most is a lelkem tartotta bennem.

A kötet, amit régóta kerülgetek, de most végre nekiállok/nekiálltam az olvasásának…

Apuleius Aranyszamarát. Olvastam már tulajdonképpen, de csak kutyafuttában, sok oldalt átlapozva, pedig profi munka, élvezetes olvasmány.

Ezen dolgozom most…

Írom a verseket, egy regényen is dolgozom, kinéztem egy lefordítandó esszét magamnak. Annyi a változás, hogy szinte rendszerszerűen – el is küldöm a szövegeket különböző lapoknak. A regény címe Aki sír, nem repülhet, egy részlet megjelent az áprilisi Látóban, abból lehet sejteni mi lesz belőle, de „mégse tudok írni ma róla”... Mindenesetre, a Nhagy Phandém előtt könnyebben zártam le a kérdésekre adott válaszok mondatait...

Mit tanulsz a bezártságból és mi az, ami bosszant benne?

A bezártságból mindig van kiút. Kifele is befelé is. Belépni nehezebb, kilépni se mindig egyszerű. A karhatalmi jelenlét Kolozsváron sokakat lesokkolt, engem csak megdöbbentett. Bárhova is néztem, az orvosok szavainak tiszteletben tartása közepette is, az jutott eszembe, amit egy lovász ismerősöm mondott néhány éve: hihetetlen milyen könnyen hajtják az emberek nyakukat a penge alá.

Ha a jelenlegi helyzetről film készül, azt szeretném, hogy …. rendezze.

A filmet rendezze Eizenstein, a film végén jelenjen meg egy hatalmas Koronavírus Zászló, Odessza lépcsőin pedig lépegessenek békés, halálraszánt, álorcás emberek, Európa utolsó mohikánjai. A legvégére pedig írják ki: A film meg nem történt események alapján készült.

A művész, akivel meginnék valamit a Godot Barban…

Természetesen abszintot innék sörrel. Egy elfelejtett (általam sem ismert) albán festő társaságában.

Ha ennek vége lesz…

Nem hiszem, hogy ennek vége lesz. Egy napon tán megengedik, hogy maszkok nélkül járjunk, de attól még továbbra is egy rabszolgatartó világ részesei maradunk.

 

Karácsonyi Zsolt (1977, Arad) József Attila-díjas költő, műfordító. Hat verseskötete és két tanulmánykötete, tíz műfordításkötete jelent meg. Legutóbbi kötete: A gép, ha visszanéz (tanulmányok, 2017). Kolozsváron él. A kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke.