Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Szentes Zágon

"Meg nem történt események alapján"

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Karácsonyi Zsolt válaszait olvashatjuk.

Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam…

Mielőtt A Nagy Makrancos Pandém lecsapott volna, három helyen is jártam, mert Kolozsváron még szép számban összegyűltünk Borcsa Imola könyvbemutatóján, személy szerint olyan érzéssel (melyet másokkal nem osztottam meg), hogy ki tudja mikor lesz a következő irodalmi est, amelyen jelen lehetek... Néhány napra rá pedig már kezdtek zárulni a Kapuk, még sikeresen repülőre szálltam, hogy Bukarestben, a Balassi Intézetben Răzvan Voncu kérdéseire felelgessek a 30 éves Helikon kapcsán, Ion Bogdan Lefterrel együtt, aki állandó munkatársként az ugyancsak 30 éves Apostrof folyóiratot képviselte... Történt mindez március 9-én. Másnap reggel, amikor visszafele tartottam, ugyancsak repülővel, már láttam az első szájmaszkokat az utasokon, az óvatosság és a gyanú enyhe fuvallataival a légtérben. Ami Kolozsváron csak sejtés volt, Bukarestből hazafele tartva már egyértelművé vált: egy jó ideig minden másként lesz... Még az óvintézkedések előtti utolsó kanyarban sikerült a borbélyhoz is eljutni... Ez volt a három utolsó nyilvános tér, ahol jártam...

IIyen a kilátás az ablakomból:


Mielőtt e kérdések megérkeztek volna, készítettem néhány fotót, mi látszik ablakomból jellegűeket... Viszonylag zöld övezet, fák bokrok, tömbházak. Az ablakomból azonban, ha nem a távoli hegyvonulatokat nézem, mindig Egyed Péter tömbházára látok, alig kivehetően; és mögötte, egyáltalán ki nem vehetően, de annál láthatóbban, Bréda Ferenc egykori lakására, a tömbházra, ahol éveken át élt. Egri Istvánék házát is sejdítem, különösen az esti órákban, látom utcájuk lámpafényeit... S ha olyan a hangulatom, természetesen a Krím-félsziget partvonalát is érzékelem. Mert a vírus-idők előtt, az volt az első hely, amelyről tudtam, nincs sok esélyem eljutni odáig.

Karantén-inspirációk, vagyis zenék, podcastok, olvasni- és néznivalók, amik tartják bennem a lelket…

Nincsenek igazi karantén inspirációim. Hosszú idő után megkerestem a Kossuth Rádiót, hallgattam bő fél órát. Néhány filmet is megnéztünk. A világvége folyamatosan elmarad. Ez már nem az a világ, ami összedől – hogy (talán pontatlanul, de) Kemény Istvánt idézzem. TUTTI, hogy csak világzárlatokra számíthatunk, nem mi leszünk az a nemzedék, aki remények alatt nyögve átéli az apokalipszist. Amit mi most átélünk, egy valós vírus és a hozzá kapcsolódó fantazmagóriák kevercse, egy sötét virtualitás pereme, amikor mindenkit bezárnak, ráadásul egészségügyi okokból... „Midőn ezt írom” oldódik a helyzet, igazi optimizmusra mégiscsak az ad okot, amit Swedenborg is jelzett korábban: mindenkinek olyan pokla van, amilyet elképzel magának...

A lelket, nem először: most is a lelkem tartotta bennem.

A kötet, amit régóta kerülgetek, de most végre nekiállok/nekiálltam az olvasásának…

Apuleius Aranyszamarát. Olvastam már tulajdonképpen, de csak kutyafuttában, sok oldalt átlapozva, pedig profi munka, élvezetes olvasmány.

Ezen dolgozom most…

Írom a verseket, egy regényen is dolgozom, kinéztem egy lefordítandó esszét magamnak. Annyi a változás, hogy szinte rendszerszerűen – el is küldöm a szövegeket különböző lapoknak. A regény címe Aki sír, nem repülhet, egy részlet megjelent az áprilisi Látóban, abból lehet sejteni mi lesz belőle, de „mégse tudok írni ma róla”... Mindenesetre, a Nhagy Phandém előtt könnyebben zártam le a kérdésekre adott válaszok mondatait...

Mit tanulsz a bezártságból és mi az, ami bosszant benne?

A bezártságból mindig van kiút. Kifele is befelé is. Belépni nehezebb, kilépni se mindig egyszerű. A karhatalmi jelenlét Kolozsváron sokakat lesokkolt, engem csak megdöbbentett. Bárhova is néztem, az orvosok szavainak tiszteletben tartása közepette is, az jutott eszembe, amit egy lovász ismerősöm mondott néhány éve: hihetetlen milyen könnyen hajtják az emberek nyakukat a penge alá.

Ha a jelenlegi helyzetről film készül, azt szeretném, hogy …. rendezze.

A filmet rendezze Eizenstein, a film végén jelenjen meg egy hatalmas Koronavírus Zászló, Odessza lépcsőin pedig lépegessenek békés, halálraszánt, álorcás emberek, Európa utolsó mohikánjai. A legvégére pedig írják ki: A film meg nem történt események alapján készült.

A művész, akivel meginnék valamit a Godot Barban…

Természetesen abszintot innék sörrel. Egy elfelejtett (általam sem ismert) albán festő társaságában.

Ha ennek vége lesz…

Nem hiszem, hogy ennek vége lesz. Egy napon tán megengedik, hogy maszkok nélkül járjunk, de attól még továbbra is egy rabszolgatartó világ részesei maradunk.

 

Karácsonyi Zsolt (1977, Arad) József Attila-díjas költő, műfordító. Hat verseskötete és két tanulmánykötete, tíz műfordításkötete jelent meg. Legutóbbi kötete: A gép, ha visszanéz (tanulmányok, 2017). Kolozsváron él. A kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke.