Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

A lépcső – Büki Regina meséje

Jó napot, én egy könyv vagyok. Barna borítóm, arany gerincem és ötszáz sárga lapom van. Korábban családi ereklyeként vándoroltam egyik család polcáról a másikra, most pedig itt heverek egy nagyon sötét, poros helyen, ki tudja mióta.

 

Büki Regina 2004.  november 21-én született Budapesten. Jelenleg a Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola tanulója. Első, Szinibiniről álmodom című meséjét több díjjal is jutalmazták. Az írás mellett kedvenc időtöltése az olvasás. Az idei tanévben két nagy vágya is teljesült: elkezdett hárfázni és franciául tanulni. Felnőtt korában író szeretne lenni.

 

Jó napot, én egy könyv vagyok. Barna borítóm, arany gerincem és ötszáz sárga lapom van. Korábban családi ereklyeként vándoroltam egyik család polcáról a másikra, most pedig itt heverek egy nagyon sötét, poros helyen, ki tudja mióta. Pedig milyen jó dolgom volt! Legutóbbi családom is nagy becsben tartott. A Szenteste fénypontja volt, amikor felolvastak belőlem egy-egy fejezetet. Még most is érzem a mézeskalács illatát és hallom, ahogy ropog a tűz a kandallóban.

 

Huh! Jajj… Mi ez a nagy fény? És mi ez a dübörgés? Hé, gyerekek, velem nem szabad így bánni! Újra levettek a polcról, vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy erről a polcról most vettek le először. De ahogy látom nem egy művelt fiatalember vagy hölgy, hanem két rakoncátlan kölyök, ráadásul ikrek.

 

Szóval, lehoztak arról a sötét poros helyről egy hosszú csigalépcsőn és most nézegetik az én szép írásaimat. Én meg mindjárt elalszom. Nem vagyok hozzászokva, hogy ennyit lapozgassanak, mivel általában annyit alszom, amennyit csak akarok, de most ez a két kisgyerek már órák óta lapozgatja a selymes lapjaimat. Vajon mit kereshetnek? Dolgozatra tanulnak? De hát még olyan kicsik. Mit kotorásznak bennem ennyit!?

 

Auuu! Ez fáj! Mit csináltok a lapjaimmal! Hé! Ez egy szamárfül! Neeee! Miért gondoljátok, hogy ha rám léptek attól magasabbak lesztek! A bölcs emberek nem centikben mérik a magasságot, hanem tudásban! És hogy került rám ez a nehéz autó? Nem vagyok én teherszállító, ettől gerincferdülést kapok! Most meg sátorként használnak Barbie baba táborozásához.

 

Az őskorban nem bántak így a könyvvel! Mondjuk ők sem becsülték jobban, mert egyetlen őskori történelmi forrás sem emlékezik meg rólunk, csak a szakócáról, meg a baltáról, meg csupa veszélyes szerszámról. Pedig ha tudták volna, hogy ott volt a csodálatos könyv is, akkor egy nap alatt végeztek volna a történészek az őskor kutatásával!

 

- Georgina, Balázs! Vacsora! Majd holnap befejezitek… Mit csináltok azzal a szegény könyvvel?

 

Na végre, egy érett férfihang. Neki csak szót fogadnak a gyerekek! Huhh! Már megijedtem, hogy meg kell szólítanom a gyerekeket ahhoz, hogy véget érjenek a megpróbáltatásaim.

 

Amikor a szobába belépett a férfihang forrása, kiderült, hogy egy apuka és nagyon hasonlított legutóbbi gazdámra.

 

- Nahát, hogy milyen régóta kerestem ezt a könyvet! – szólt az apuka. Hol találtátok?

- Hááát, az úgy volt, hogy unatkoztunk és felmentünk a padlásra kincset keresni, de csak ezt a régi, poros könyvet találtuk.

 

- Annak nem örülök, hogy engedély nélkül mentetek a padlásra, de nagyon nagy kincset találtatok! Ez egy varázslatos könyv, aminek a titkát még én sem tudtam megfejteni. Amikor 13 éves voltam Karácsonykor ezt a részt olvasta fel az apukám:

 

„ Tizenharmadik fejezet

Hosszú idők óta a könyvben rejtőzködik egy végtelen hosszú lépcső. Híres költők, írók és tudósok próbálkoztak már a megmászásával. A lépcsőnek nincs egy konkrét helye, minden alkalommal máshol bukkan fel a könyvben.”

 

- És ez igaz? – kérdezi Balázs.

- Ami ebben a könyvben van az soha nem hazugság, de az után a Karácsony után elköltöztünk és azt hittem, hogy a könyv elveszett, így sosem tudtam meg hova vezet az a lépcső.

 

De jó! Régóta vártam már arra, hogy valaki újra megmássza a lépcsőmet! Korábban soha nem gondoltam, hogy valami különös dolog van bennem. A vacsora ideje alatt, a két gyerek nem volt annyira felszabadult, mint máskor. Szerintem mind a kettőnek az járt a fejében, hogy meg kell keresnie a lépcsőt és meg kell tudniuk, hogy mi rejtőzik a végén.

 

A gyerekek lefekvés után kisettenkedtek és elkezdték OLVASNI a könyvet, majd azon vették észre magukat, hogy haladtak felfelé a lépcsőn. Egyszer csak egy gyönyörű szobában találták magukat. Leültek a kanapéra, körülnéztek és a szoba közepén ott állt egy asztal, az asztalon pedig egy könyv, ami ismét felkeltette az érdeklődésüket. Végigolvasták ezt a könyvet is és rájöttek, hogy még újabb és újabb lépcsős kalandok várnak rájuk.