Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom.

Egy kimérő kancsó szorításában / lebegett a túlvilág / és az élet között, / tehetetlenül.

szóval mit kezdjek ezzel a krisztálytiszta gyűlölettel, / mert az egészen világos, hogy se szó, se könny nem használ, / nem fognak rajta a ponyvaregény-gesztusok

Beszélgetünk és nem vérzik / a nyelvem, / pedig a dolog / természeténél fogva / kikezdi

az ilyesmi sem lehet különb, / mint bármi egyéb, ami csak ember, / ami csak váladék, gennyes / papír a szemétben

Bőrére fröccsen Jézus nyála