Üveges tekintetekbe rejtjük bőrnélküliségünket, / memóriánkat formaldehidben oldjuk

ivadékaim bűnből fogant leleménye / újra és újra visszavarázsolja az édent

Tollasok már a fiókák: / elviszik messze a múltam. 

keressük meg apa a csendet

szentendre felé induló hév / visszaszámolok a harmadik kocsitól / ennyibe talán beleférnének a szavak

mert nélküle omlatag a falu, / nappal csak a távolságot érzem, / szívem életnyi nehezét.