Tollasok már a fiókák: / elviszik messze a múltam. 

keressük meg apa a csendet

szentendre felé induló hév / visszaszámolok a harmadik kocsitól / ennyibe talán beleférnének a szavak

mert nélküle omlatag a falu, / nappal csak a távolságot érzem, / szívem életnyi nehezét.

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Ezután érkezik Sirokai Mátyás, / aki javasolja, hogy vigyázzak, / már megint a város a vers allegóriája.