nem kell tekintettel lennem magamra / csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod / és szétfolynak az ujjaid.

Ilyen szépen mondta, hogy szavait / megértsék még a pestiek is, majd meghalt, / atyátlanul, mert nem vigyázott rá az Isten.

Üveges tekintetekbe rejtjük bőrnélküliségünket, / memóriánkat formaldehidben oldjuk

ivadékaim bűnből fogant leleménye / újra és újra visszavarázsolja az édent

Tollasok már a fiókák: / elviszik messze a múltam. 

keressük meg apa a csendet