bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.

a terek lejtését áruld el nekem / padokra dőlök arccal mintha / hallanék egy árnyékot meg nem tűrve / földre hasalok terpesztett lábakkal / ölelésben izmaim elterülnek

Vággyal pereméig töltött pohár, jó, hogy a nyál / nem csordul ki a száján.