A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.
Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.
a terek lejtését áruld el nekem / padokra dőlök arccal mintha / hallanék egy árnyékot meg nem tűrve / földre hasalok terpesztett lábakkal / ölelésben izmaim elterülnek
Vággyal pereméig töltött pohár, jó, hogy a nyál / nem csordul ki a száján.
Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.
S hogy miről írhatsz? / Amit kihasítanak neked a nyelvi tájból, / a fölösleget úgyis kimenstruálod.
