Apa nem hagyta abba a harcot / (a legendások mind ilyenek), / pedig már évek óta fáradt. / Haja kifehéredett, mint egy / kimosott tazó. Ruhája megnyúlt. /Szemében kihunyt csillagok tüze.
minden körülrajzolható / a hegyeknek teteje van / az égnek alja / a dolgok véget érnek és ott találkoznak valami mással
Távol, mint a világ, amiről álmodom.
A Gólyában, mondjuk, megállunk és döbbenten / pislogunk körbe a nagy tömegben: két ilyen törpe, hogy / került az óriások közé?
versbe sodort nikotint / elslukkolni muszáj. csikkre csücsülve a száj / füstölög, izzik a vers
egyre mélyebbre süllyedsz / magad alól / vetted el a földet / kósza érzelem ahogy / apály előtt lábfejed utoljára megmosom / tisztaságot hagyok magam után
