a terek lejtését áruld el nekem / padokra dőlök arccal mintha / hallanék egy árnyékot meg nem tűrve / földre hasalok terpesztett lábakkal / ölelésben izmaim elterülnek

Vággyal pereméig töltött pohár, jó, hogy a nyál / nem csordul ki a száján.

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.

S hogy miről írhatsz? / Amit kihasítanak neked a nyelvi tájból, / a fölösleget úgyis kimenstruálod. 

Mi az öröm maga? Tárgya- / nincs dolog.

Apa nem hagyta abba a harcot / (a legendások mind ilyenek), / pedig már évek óta fáradt. / Haja kifehéredett, mint egy / kimosott tazó. Ruhája megnyúlt. /Szemében kihunyt csillagok tüze.