Térey János: Klímatörténelem

Részletek

(Sióréti Gábor felvétele)

Klímatörténelem

A klímatörténész foglalkozik a válság évszakaival.

Abban az időben negyvenfokos nyaraik voltak.

Ahogy a nyersbeton pilléreken átfutott az eső.

Júliusban opalizált az egész láthatár.

A fölvizezett rakpart biztos pontja a súlyos kikötőbak volt.

Fém koccant a fémhez, szabadkikötő.

A síri csöndben méltóságosan nyílt a zsilip.

Akár valamelyik alvilág bejárata.

Halott, de újra életre bűvölt ipar.

Aztán vöröstégla vályúban futott a sétahajó.

A beszorítottság érzete egyik utast sem kínozta.

Pedig a holtak szigetére szerveztek járatot.

Könnyű padlójú a hajó; kislányok, pamutpirosban.

Meglapultak egy bérház nagyságú óceánjáró tövében.

Megnyilatkozott a korszak, az új építészet.

A dekorcsíkok színe az irodaházon, a pink, a magenta.

Eltűntek a foghíjtelkek, mint egy bűncselekmény utózöngéi.

Az Alsteren a titkos kis zugok, kényelmes nézelődés.

Látni a karcsú hattyúk télire kijelölt pihenőhelyét a tavon.

Odabújnivaló, pöttöm sarkok.

Hazatérőben az előkelő Chilehaus páváskodott.

Az egyszeri telekre végleges építmény került.

Tehát valamiféle rendezőelv biztosan érvényesül.

De nem létezik egyetlen teleológia.

Az eufón élet, a cukrászdák szép sorban.

Metszet, mely a kajütablakból föltárul.

1. Költői hitvallásként értelmezve milyen költői szerep és feladat bontakozik ki a versből?
2. Milyen művészettörténeti vagy történelmi utalások fordulnak elő a szövegben?
3. Milyen összefüggés teremthető a versben megjelenő konkrét látványok és a művészettörténeti allúziók között?
4. Milyen összefüggés van a versbeli konkrét látványok és a vers nyelvi stílusa között?

Térey költészetéről

Térey János előszeretettel újít föl elfeledett műfajokat, melyekhez eladdig szokatlan témákat társít. Magyar nyelven ő a verses regény (Paulus, Palatinus, 2001; Protokoll, Magvető, 2010; A Legkisebb Jégkorszak  Jelenkor, 2015) és a verses polgári színmű (Asztalizene, Magvető, 2008) megújítója. Alapvetően lírai nyelvezete a legkülönbözőbb műfajokat és stílusregisztereket képes magához vonzani (akár rímeltetni is) a rapszövegtől a reklámszövegen át a himnikus műfajokig; a belvárosi művész-zsargon vagy építészeti szakzsargonon át a klerikális szóhasználatig.

A városi terek, romok által őrzött személyes és nemzeti emlékeket (Hadrianus Redivivus, Tizenöt éve Zugló) a kollektív emlékezet lépteti működésbe a Térey-versekben. Emberi hangulatok és tájrészletek kölcsönösen rajzolják ki egymást ebben a lírai világban. A természet vagy az épített környezet konkrét valóságként szereplő aprólékos képei egyszersmind lelki folyamatok allegóriái (A Lipótvárosi Teher, Fűből lett fa, Zártkert, A.B.F.R.A.), elnyomott személyes vagy történelmi traumákra tett utalások. A vershelyzetek, a regények tér-idejének időjárási viszonyai ugyanakkor szimbólumként is működhetnek (Jeremiás, Protokoll, A Legkisebb Jégkorszak).

A Moll-verseskötet és a Klímatörténelem című vers

A Klímatörténelem a Moll című legutóbbi verseskötet (Libri, 2013) nagy urbánus tájversei közül való. Olyan költészettörténetileg meghatározó művek sorába illeszkedik, mint Az Unió halottainak című Robert Lowell-vers. „Tömör, és húz, mint az állat” – írta Lanczkor Gábor pályatárs a kézirat olvasásakor. A költemény pontszerűen, egy-egy konkrét tárgyiasságon keresztül jelöli ki az ember(iség) jelenének és múltjának egy-egy nagy drámáját. A tárgyiasság a köréje szőtt motívumhálóban szimbólumként is működni kezd. Beindul a befogadói képzettársítás: a különböző idejű tárgyak és a hozzájuk társítható események/jelenségek közti kapcsolat megalkotása. A vörösiszap-katasztrófa, egy kihalt balatoni fürdőhely graffitijai, a Párizs–Dakar, a klímaváltozás mind-mind aktualitás, melyek a Moll-verseiben szimbólummá nőve egzisztenciális, pszichológiai, történelemfilozófiai belátásokig juttathatják olvasójukat. A szerző műveiben kezdettől fogva keverednek a legkülönbözőbb – legfrissebb vagy épp archaikus – stílusregiszterek. Szókészletében hétköznapi kifejezések, patetikusnak ható irodalmi szóhasználat épp úgy megtalálható, mint a városi szleng vagy – például meteorológiai, építészeti – terminus technikusok, akár azonos mondatban vagy rímpárként is. Verses regényeiben ez gyakran válik a humor forrásává, verseiben pedig inkább egy korszerű, naprakész kortársi nézőpont esszenciájává. Költeményeire többnyire az „új komolyság” egyik jegyeként ismert ünnepélyesebb – helyenként metszően gúnyos – hanghordozás, a tárgyias nyelvszemlélet jellemző.

1. Költői hitvallásként értelmezve milyen költői szerep és feladat bontakozik ki a versből?

A Klímatörténelem költői hitvallásként is olvastatja magát. Ebben az esetben a klímatörténész a társadalmi jelenségekre és változásokra vagy épp az emberi lélek működésére érzékeny költői szereppel azonosítható. A válság pedig (ennek) a költő(nek a) specialitása – hiszen Téreyt többen leegyszerűsítve „katasztrofista”, de legalább is pesszimista szerzőként tartják számon. Tévesen. A „válság” szó rögtön az első sorban egy másik, személyes-lélektani irányba is eloldja az időjárást korszakosan vizsgáló tudomány metaforáját, miközben a szavak tárgyszerű jelentése továbbra is érvényes marad.

A második sor kijelöli számunkra a vizsgált meteorológiai időszakot, illetve jelenséget a „negyvenfokos nyaraik voltak”-szókapcsolattal. Azonban a nyár irodalmi közhelyébe egyelőre bármilyen jelentéstulajdonítás belefér, ráadásul nem tudjuk, hogy a többes személyjel kiket is jelöl. A költemény valamennyi sora egyben versmondat is. Akárha egy klímatörténeti jelentés adatsorát, listáját olvasnánk. A következő sorokban előforduló szakkifejezések a természeti-időjárási jelenségének romantikus, érzelmes költői kontextualizálásának hagyományait ellensúlyozzák, miközben meg is idézik azokat a lírai, hasonlatként indított („Ahogy…”) képekkel. A harmadik sorban a ’nyersbeton’, a negyedikben az ’opalizál’ kifejezés nyer költői perspektívát. Építészeti és meteorológiai szakkifejezésekkel tűzdelt mondatok válnak finoman lebegővé, érzékivé a szavak stílusérték-keverésének tökéletes aránya, valamint a sorok zeneisége által.

2. Milyen művészettörténeti vagy történelmi utalások fordulnak elő a szövegben?

A konkrét vershelyszínre csak a tizennyolcadik sorban derül fény. Hamburg híresen elegáns, történelmi jelentőségű taváról, az Alsterről és kikötőjéről esik szó. Ezenkívül a német Hansa-város egy ma is álló vízparti épülete bukkan föl, a Chilehaus, amely az „északnémet építészet bársonyosan hűvösnek ható téglatextúráinak” (Térey János[1]) egyik iskolapéldája, emblematikus art deco irodaház. Az épület tervezője Fritz Höger. Az Alster kikötőjében található a Messberghof épülete is, amely szintén a téglaexpresszionizmus egyik szép példája. Ebben a származásuk miatt emigrálni kényszerülő építészek tervezte irodaházban székelt később a Zyklon–B gázt (a zsidók elgázosítását szolgáló szert) szállító Tesch & Stabenow cég. A második világháborúban Hamburgot hatalmas bombatámadás érte, erről tanúskodnak „foghíjtelkei” is, amelyeket mára részben újra beépítettek. https://www.youtube.com/watch?v=GQfsINt-aqQ

A tizennyolcadik sorig azonban csupán egy meg nem nevezett kikötőhöz kapcsolódó tárgyiasságok és képek sorakoznak, valamint az Arnold Böcklin (1827-1901) festményéről ismerős, Holtak szigete allúzió (https://www.youtube.com/watch?v=N10YZ2Sk3Kg) szervezi a képzettársításokat. Ez a festmény Rahmanyinovot is megihlette, aki fekete-fehér változatához programzenét írt azonos címmel. A zene többek között a súlyos depresszióból fölépülő zeneszerző élet-halál küzdelmének a mementója.

3. Milyen összefüggés teremthető a versben megjelenő konkrét látványok és a művészettörténeti allúziók között?

A Moll című verseskötet zenei allúzióktól hemzseg, a kötet címe is költői hangra írt zenei metafora. A kötet egyik mottója Beethoven Op. 132-es A-dúr vonósnégyesének megjelölése, mely javarészt a tónust, a modalitásbeli hangoltságot irányozza elő.  A Klímatörténelemben mindössze fémes zörejek fordulnak elő („fém koccant a fémhez”) a némaságban („A síri csöndben”) és zenei kifejezés csak szimbolikusan szerepel egy költői jelzős szerkezet erejéig: „Az eufón élet, a cukrászdák szép sorban.” A vers utolsó sora segít a szimbólumok jelentésmezejét behatárolni. A térbeli rendezettség (cukrászdák szép sorban), a kellemes hangzás (eufón), a jól csengő élet-paraméterek a kirakatban sosem a teljes igazság, csak részigazság: „Metszet, mely a kajütablakból föltárul.” Az utolsó sorban teljesedik ki a hajó –emberi élet toposza.

Képzőművészeti alkotások máshol is szerepelnek a Moll-ban, akár a teljes versszöveget átitatva (James Ensor szponzora voltam, támogattam a nemes szorongást, Interjú Antheával). A költemény érzékien adja vissza a konkrét hamburgi helyszín, valamint a Böcklin-festmény hangulatát, a csönd és a zajok, valamint egy-egy anyag, szín, textúra említésével-fölvillantásával.

Böcklin romantikusan sejtelmes festménye elevenedik meg az ábrázolás olyan apró mozzanataiban, mint hogy a foghíjtelkek, „mint egy bűncselekmény utózöngéi” szerepelnek, vagy hogy a „könnyű padlójú” „sétahajó” meglapul egy óceánjáró tövében. Az elmúlás fenségének ábrázolásába beletartozik a borzalom és a szépség, az ember törékeny kiszolgáltatottságának érzékeltetése.

A költeményben a könnyűség és súlyosság (élet-halál) szimbólumai és e szimbólumokhoz tartozó motívumok párhuzamosan futnak és átfonják egymást. A séta(hajó) kifejezés kontrasztja a „Holtak szigete” mint úti cél. A könnyű, cél nélküli bolyongás, a „kényelmes” nézelődés áll kontrasztban az egyirányú végességgel. A nyíló zsilip a szabadságra nyílik, de egyúttal a halál torkaként is olvastatja magát. A „síri csönd”, a „halott ipar”, a hattyú toposza szintén a halál és egyúttal Böcklin festménye felé tereli a gondolatokat. A piros szín az életé, a vörös tégla a rendé, a pink és a magenta dekorcsík a kurrens stílusé és az édes látszatoké.

A dőlttel szedett vers-eleji „valamelyik” és a vers végi „egyetlen” pólusai közt feszül a vers szimbólumrendszere. Az emberi élet(variációk) esetlegessége áll egyfelől, szemben vele a vég egyirányúsága. Más megközelítésben pedig a terhes múlt, a helyszín időben rétegelt története feszül neki a szűklátókörű ember számára egyetlennek látszó, a biztonság illúzióját keltő rendnek, az „új korszaknak”.

4. Milyen összefüggés van a versbeli konkrét látványok és a vers nyelvi stílusa között?

Leginkább a hűvös és távolságtartó jelzőkkel írható le a költemény hangneme és kifejezéskészlete. Az egyes szám harmadik személy, a beszélő megnyilatkozásának személytelen, leíró pozíciója, a látványt soronként leltározó mondatszövés. A versbeli látványok szintén a hűvösség érzetét keltik a fenségesnek (szépnek és borzongatónak) ábrázolt épített és mesterséges környezet által. Az ábrázolt ember, azon kívül a megszólaló hang viszonya az ábrázolt környezethez a kiszolgáltatottság, törékenység, csodálat fogalmaival írható körül, mely kapcsolati minőségek szintén a fenségesség érzetét erősítik.

LEXIKON

Böcklin

Arnold Böcklin (1827-1901) német festészeti szimbolizmus egyik fő alakja volt. Paul Gauguin (1848-1903), Edward Munch (1863-1944), James Ensor (1860-1949) vagy Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) szimbolista törekvéseihez hasonlóan hitt abban, hogy az ember közvetlenül érintkezhet a természetfeletti erőkkel. Szakított az akkoriban népszerű akadémizmussal, a dolgok mögött meghúzódó eszmei valóság érzékeltetésére törekedett. Művészetét a romantikus témaválasztás, miszticizmus és a gazdag koloritú realisztikus stílus egyesítése jellemezte.

Robert Lowell

Amerikai író (1917-1977). Költészetének középpontjában családja, hazája és szülővárosa, Boston áll. Az Amerikai Álom kipukkadását rímekben énekli meg. Híres verse az Unió halottaira (https://www.poets.org/poetsorg/poem/union-dead) Orbán Ottó fordításában itt olvasható: Robert Lowell: Közel az óceán. Szerk. Vas István, Osztovits Levente. Ford. Orbán Ottó, Európa Könyvkiadó, 1967.

Fritz Höger

Építész (1877-1949). Őt tekintjük az északi tégla expresszionizmus meghatározó alakjának Németországban. Legismertebb épülete a Chilehaus (1922-1924).

http://hbt-lako.blogspot.hu/2016/01/fritz-hoger-matressenhaus.html

Térey János facebook-oldala itt tekinthető meg.

Harmath Artemisz 1979-ben született, Budapesten él. Irodalomtörténész, kritikus, tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán, valamint az egyetem főiskolai karának hittanoktató szakán végzett 2003-ban. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg az ELTE-n, irodalomelmélet szakterületen, Weöres Sándor költészetének kockázatelméleti megközelítéséből. Fő kutatási területe a XX-XXI. századi magyar líra. Írásai többek között az Alföld, a Kalligram, a Parnasszus, A Vörös Postakocsi, a Tiszatáj folyóiratokban jelennek meg. Kötetei: Kacér romok.  A kortárs magyar líráról (Kalligram, 2012.), Szüntelen jóvátétel. Újraolvasni Weörest (Helikon, 2013.)

[1] Térey János: Art deco a pusztán Sajó István [1896–1961] élete és műve Magyar Nemzet Magazin 2015/08/01