Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...

Térey János: Klímatörténelem

Karaktere: varázsló. Ellentétes pólusok közt egyensúlyozó nyelvzsonglőr, egyszerre hűvösen távolságtartó, mégis szenvedélyes hangú költő, író, drámaíró. Lírai varázsgömbjébe tekintve a történelmi, nemzeti és családtörténeti múlt és legjellemzőbb kortárs valóságunk fedésbe kerül, egyszerre szikrázik föl a tudat alatti és az adatszerű valóság. Verses regényeiben, színdarabjaiban lelki történések, hanyatlástörténetek kifinomult katedrálisa épül nemzeti és emberiségtörténeti háttérrel.

 

(Sióréti Gábor felvétele)

 

 

Klímatörténelem

 

A klímatörténész foglalkozik a válság évszakaival.

Abban az időben negyvenfokos nyaraik voltak.

Ahogy a nyersbeton pilléreken átfutott az eső.

Júliusban opalizált az egész láthatár.

A fölvizezett rakpart biztos pontja a súlyos kikötőbak volt.

Fém koccant a fémhez, szabadkikötő.

A síri csöndben méltóságosan nyílt a zsilip.

Akár valamelyik alvilág bejárata.

Halott, de újra életre bűvölt ipar.

Aztán vöröstégla vályúban futott a sétahajó.

A beszorítottság érzete egyik utast sem kínozta.

Pedig a holtak szigetére szerveztek járatot.

Könnyű padlójú a hajó; kislányok, pamutpirosban.

Meglapultak egy bérház nagyságú óceánjáró tövében.

Megnyilatkozott a korszak, az új építészet.

A dekorcsíkok színe az irodaházon, a pink, a magenta.

Eltűntek a foghíjtelkek, mint egy bűncselekmény utózöngéi.

Az Alsteren a titkos kis zugok, kényelmes nézelődés.

Látni a karcsú hattyúk télire kijelölt pihenőhelyét a tavon.

Odabújnivaló, pöttöm sarkok.

Hazatérőben az előkelő Chilehaus páváskodott.

Az egyszeri telekre végleges építmény került.

Tehát valamiféle rendezőelv biztosan érvényesül.

De nem létezik egyetlen teleológia.

Az eufón élet, a cukrászdák szép sorban.

Metszet, mely a kajütablakból föltárul.

 

 

  1. Költői hitvallásként értelmezve milyen költői szerep és feladat bontakozik ki a versből?
  2. Milyen művészettörténeti vagy történelmi utalások fordulnak elő a szövegben?
  3. Milyen összefüggés teremthető a versben megjelenő konkrét látványok és a művészettörténeti allúziók között?
  4. Milyen összefüggés van a versbeli konkrét látványok és a vers nyelvi stílusa között?

 

 

Térey költészetéről

 

Térey János előszeretettel újít föl elfeledett műfajokat, melyekhez eladdig szokatlan témákat társít. Magyar nyelven ő a verses regény (Paulus, Palatinus, 2001; Protokoll, Magvető, 2010; A Legkisebb Jégkorszak  Jelenkor, 2015) és a verses polgári színmű (Asztalizene, Magvető, 2008) megújítója. Alapvetően lírai nyelvezete a legkülönbözőbb műfajokat és stílusregisztereket képes magához vonzani (akár rímeltetni is) a rapszövegtől a reklámszövegen át a himnikus műfajokig; a belvárosi művész-zsargon vagy építészeti szakzsargonon át a klerikális szóhasználatig.

 

A városi terek, romok által őrzött személyes és nemzeti emlékeket (Hadrianus Redivivus, Tizenöt éve Zugló) a kollektív emlékezet lépteti működésbe a Térey-versekben. Emberi hangulatok és tájrészletek kölcsönösen rajzolják ki egymást ebben a lírai világban. A természet vagy az épített környezet konkrét valóságként szereplő aprólékos képei egyszersmind lelki folyamatok allegóriái (A Lipótvárosi Teher, Fűből lett fa, Zártkert, A.B.F.R.A.), elnyomott személyes vagy történelmi traumákra tett utalások. A vershelyzetek, a regények tér-idejének időjárási viszonyai ugyanakkor szimbólumként is működhetnek (Jeremiás, Protokoll, A Legkisebb Jégkorszak).

 

 

A Moll-verseskötet és a Klímatörténelem című vers

 

A Klímatörténelem a Moll című legutóbbi verseskötet (Libri, 2013) nagy urbánus tájversei közül való. Olyan költészettörténetileg meghatározó művek sorába illeszkedik, mint Az Unió halottainak című Robert Lowell-vers. „Tömör, és húz, mint az állat” – írta Lanczkor Gábor pályatárs a kézirat olvasásakor. A költemény pontszerűen, egy-egy konkrét tárgyiasságon keresztül jelöli ki az ember(iség) jelenének és múltjának egy-egy nagy drámáját. A tárgyiasság a köréje szőtt motívumhálóban szimbólumként is működni kezd. Beindul a befogadói képzettársítás: a különböző idejű tárgyak és a hozzájuk társítható események/jelenségek közti kapcsolat megalkotása. A vörösiszap-katasztrófa, egy kihalt balatoni fürdőhely graffitijai, a Párizs–Dakar, a klímaváltozás mind-mind aktualitás, melyek a Moll-verseiben szimbólummá nőve egzisztenciális, pszichológiai, történelemfilozófiai belátásokig juttathatják olvasójukat. A szerző műveiben kezdettől fogva keverednek a legkülönbözőbb – legfrissebb vagy épp archaikus – stílusregiszterek. Szókészletében hétköznapi kifejezések, patetikusnak ható irodalmi szóhasználat épp úgy megtalálható, mint a városi szleng vagy – például meteorológiai, építészeti – terminus technikusok, akár azonos mondatban vagy rímpárként is. Verses regényeiben ez gyakran válik a humor forrásává, verseiben pedig inkább egy korszerű, naprakész kortársi nézőpont esszenciájává. Költeményeire többnyire az „új komolyság” egyik jegyeként ismert ünnepélyesebb – helyenként metszően gúnyos – hanghordozás, a tárgyias nyelvszemlélet jellemző.

 

 

1. Költői hitvallásként értelmezve milyen költői szerep és feladat bontakozik ki a versből?

 

A Klímatörténelem költői hitvallásként is olvastatja magát. Ebben az esetben a klímatörténész a társadalmi jelenségekre és változásokra vagy épp az emberi lélek működésére érzékeny költői szereppel azonosítható. A válság pedig (ennek) a költő(nek a) specialitása – hiszen Téreyt többen leegyszerűsítve „katasztrofista”, de legalább is pesszimista szerzőként tartják számon. Tévesen. A „válság” szó rögtön az első sorban egy másik, személyes-lélektani irányba is eloldja az időjárást korszakosan vizsgáló tudomány metaforáját, miközben a szavak tárgyszerű jelentése továbbra is érvényes marad.

 

A második sor kijelöli számunkra a vizsgált meteorológiai időszakot, illetve jelenséget a „negyvenfokos nyaraik voltak”-szókapcsolattal. Azonban a nyár irodalmi közhelyébe egyelőre bármilyen jelentéstulajdonítás belefér, ráadásul nem tudjuk, hogy a többes személyjel kiket is jelöl. A költemény valamennyi sora egyben versmondat is. Akárha egy klímatörténeti jelentés adatsorát, listáját olvasnánk. A következő sorokban előforduló szakkifejezések a természeti-időjárási jelenségének romantikus, érzelmes költői kontextualizálásának hagyományait ellensúlyozzák, miközben meg is idézik azokat a lírai, hasonlatként indított („Ahogy…”) képekkel. A harmadik sorban a ’nyersbeton’, a negyedikben az ’opalizál’ kifejezés nyer költői perspektívát. Építészeti és meteorológiai szakkifejezésekkel tűzdelt mondatok válnak finoman lebegővé, érzékivé a szavak stílusérték-keverésének tökéletes aránya, valamint a sorok zeneisége által.

 

 

2. Milyen művészettörténeti vagy történelmi utalások fordulnak elő a szövegben?

 

A konkrét vershelyszínre csak a tizennyolcadik sorban derül fény. Hamburg híresen elegáns, történelmi jelentőségű taváról, az Alsterről és kikötőjéről esik szó. Ezenkívül a német Hansa-város egy ma is álló vízparti épülete bukkan föl, a Chilehaus, amely az „északnémet építészet bársonyosan hűvösnek ható téglatextúráinak” (Térey János[1]) egyik iskolapéldája, emblematikus art deco irodaház. Az épület tervezője Fritz Höger. Az Alster kikötőjében található a Messberghof épülete is, amely szintén a téglaexpresszionizmus egyik szép példája. Ebben a származásuk miatt emigrálni kényszerülő építészek tervezte irodaházban székelt később a Zyklon–B gázt (a zsidók elgázosítását szolgáló szert) szállító Tesch & Stabenow cég. A második világháborúban Hamburgot hatalmas bombatámadás érte, erről tanúskodnak „foghíjtelkei” is, amelyeket mára részben újra beépítettek. https://www.youtube.com/watch?v=GQfsINt-aqQ

 

A tizennyolcadik sorig azonban csupán egy meg nem nevezett kikötőhöz kapcsolódó tárgyiasságok és képek sorakoznak, valamint az Arnold Böcklin (1827-1901) festményéről ismerős, Holtak szigete allúzió (https://www.youtube.com/watch?v=N10YZ2Sk3Kg) szervezi a képzettársításokat. Ez a festmény Rahmanyinovot is megihlette, aki fekete-fehér változatához programzenét írt azonos címmel. A zene többek között a súlyos depresszióból fölépülő zeneszerző élet-halál küzdelmének a mementója.

 

 

3. Milyen összefüggés teremthető a versben megjelenő konkrét látványok és a művészettörténeti allúziók között?

 

A Moll című verseskötet zenei allúzióktól hemzseg, a kötet címe is költői hangra írt zenei metafora. A kötet egyik mottója Beethoven Op. 132-es A-dúr vonósnégyesének megjelölése, mely javarészt a tónust, a modalitásbeli hangoltságot irányozza elő.  A Klímatörténelemben mindössze fémes zörejek fordulnak elő („fém koccant a fémhez”) a némaságban („A síri csöndben”) és zenei kifejezés csak szimbolikusan szerepel egy költői jelzős szerkezet erejéig: „Az eufón élet, a cukrászdák szép sorban.” A vers utolsó sora segít a szimbólumok jelentésmezejét behatárolni. A térbeli rendezettség (cukrászdák szép sorban), a kellemes hangzás (eufón), a jól csengő élet-paraméterek a kirakatban sosem a teljes igazság, csak részigazság: „Metszet, mely a kajütablakból föltárul.” Az utolsó sorban teljesedik ki a hajó –emberi élet toposza.

 

Képzőművészeti alkotások máshol is szerepelnek a Moll-ban, akár a teljes versszöveget átitatva (James Ensor szponzora voltam, támogattam a nemes szorongást, Interjú Antheával). A költemény érzékien adja vissza a konkrét hamburgi helyszín, valamint a Böcklin-festmény hangulatát, a csönd és a zajok, valamint egy-egy anyag, szín, textúra említésével-fölvillantásával.

 

Böcklin romantikusan sejtelmes festménye elevenedik meg az ábrázolás olyan apró mozzanataiban, mint hogy a foghíjtelkek, „mint egy bűncselekmény utózöngéi” szerepelnek, vagy hogy a „könnyű padlójú” „sétahajó” meglapul egy óceánjáró tövében. Az elmúlás fenségének ábrázolásába beletartozik a borzalom és a szépség, az ember törékeny kiszolgáltatottságának érzékeltetése.

 

A költeményben a könnyűség és súlyosság (élet-halál) szimbólumai és e szimbólumokhoz tartozó motívumok párhuzamosan futnak és átfonják egymást. A séta(hajó) kifejezés kontrasztja a „Holtak szigete” mint úti cél. A könnyű, cél nélküli bolyongás, a „kényelmes” nézelődés áll kontrasztban az egyirányú végességgel. A nyíló zsilip a szabadságra nyílik, de egyúttal a halál torkaként is olvastatja magát. A „síri csönd”, a „halott ipar”, a hattyú toposza szintén a halál és egyúttal Böcklin festménye felé tereli a gondolatokat. A piros szín az életé, a vörös tégla a rendé, a pink és a magenta dekorcsík a kurrens stílusé és az édes látszatoké.

 

A dőlttel szedett vers-eleji „valamelyik” és a vers végi „egyetlen” pólusai közt feszül a vers szimbólumrendszere. Az emberi élet(variációk) esetlegessége áll egyfelől, szemben vele a vég egyirányúsága. Más megközelítésben pedig a terhes múlt, a helyszín időben rétegelt története feszül neki a szűklátókörű ember számára egyetlennek látszó, a biztonság illúzióját keltő rendnek, az „új korszaknak”.

 

 

4. Milyen összefüggés van a versbeli konkrét látványok és a vers nyelvi stílusa között?

 

Leginkább a hűvös és távolságtartó jelzőkkel írható le a költemény hangneme és kifejezéskészlete. Az egyes szám harmadik személy, a beszélő megnyilatkozásának személytelen, leíró pozíciója, a látványt soronként leltározó mondatszövés. A versbeli látványok szintén a hűvösség érzetét keltik a fenségesnek (szépnek és borzongatónak) ábrázolt épített és mesterséges környezet által. Az ábrázolt ember, azon kívül a megszólaló hang viszonya az ábrázolt környezethez a kiszolgáltatottság, törékenység, csodálat fogalmaival írható körül, mely kapcsolati minőségek szintén a fenségesség érzetét erősítik.

 

 

LEXIKON

 

Böcklin

Arnold Böcklin (1827-1901) német festészeti szimbolizmus egyik fő alakja volt. Paul Gauguin (1848-1903), Edward Munch (1863-1944), James Ensor (1860-1949) vagy Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) szimbolista törekvéseihez hasonlóan hitt abban, hogy az ember közvetlenül érintkezhet a természetfeletti erőkkel. Szakított az akkoriban népszerű akadémizmussal, a dolgok mögött meghúzódó eszmei valóság érzékeltetésére törekedett. Művészetét a romantikus témaválasztás, miszticizmus és a gazdag koloritú realisztikus stílus egyesítése jellemezte.

 

Robert Lowell

Amerikai író (1917-1977). Költészetének középpontjában családja, hazája és szülővárosa, Boston áll. Az Amerikai Álom kipukkadását rímekben énekli meg. Híres verse az Unió halottaira (https://www.poets.org/poetsorg/poem/union-dead) Orbán Ottó fordításában itt olvasható: Robert Lowell: Közel az óceán. Szerk. Vas István, Osztovits Levente. Ford. Orbán Ottó, Európa Könyvkiadó, 1967.

 

Fritz Höger

Építész (1877-1949). Őt tekintjük az északi tégla expresszionizmus meghatározó alakjának Németországban. Legismertebb épülete a Chilehaus (1922-1924).

http://hbt-lako.blogspot.hu/2016/01/fritz-hoger-matressenhaus.html

 

Térey János facebook-oldala itt tekinthető meg.

 

 

Harmath Artemisz 1979-ben született, Budapesten él. Irodalomtörténész, kritikus, tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán, valamint az egyetem főiskolai karának hittanoktató szakán végzett 2003-ban. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg az ELTE-n, irodalomelmélet szakterületen, Weöres Sándor költészetének kockázatelméleti megközelítéséből. Fő kutatási területe a XX-XXI. századi magyar líra. Írásai többek között az Alföld, a Kalligram, a Parnasszus, A Vörös Postakocsi, a Tiszatáj folyóiratokban jelennek meg. Kötetei: Kacér romok.  A kortárs magyar líráról (Kalligram, 2012.), Szüntelen jóvátétel. Újraolvasni Weörest (Helikon, 2013.)

 


[1] Térey János: Art deco a pusztán Sajó István [1896–1961] élete és műve Magyar Nemzet Magazin 2015/08/01