Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...

Biró Krisztián verse

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul. / Hiszen most nappal van, és várják / azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak. / Ilyenkor dönti el, hogy messzire / megy, ha már a zsebében is elfért mindaz, / ami kell hozzá.

 

 

Biró Krisztián 1994-ben született Miskolcon. Költő, az ELTE BTK magyar alapszakos hallgatója. Budapesten és Kurityánban él.

 

 

Amit kimentenék

 

Amikor megijed, mindig engem hív.

Furcsa szaga volt a sütőnek,

és azon gondolkodott, hogy egyáltalán

miket mentene ki, ha hirtelen

valami lángra kapna. Csak a telefont

és a pénztárcát? Nevetett, amikor

azt mondtam, hogy ismerem, és biztos,

hogy a kulcsokat is felkapná.

Szóval ma reggel megint egy égő házból

ment el dolgozni. A kávét vette,

magának már hetek óta nem csinál. Ha

ilyenkor hívnám, arról kérdezném,

hogy kihúzta-e a vasalót, hogy nem megy-e

a gáz, és ugye bezárta a rácsot is.

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul.

Hiszen most nappal van, és várják

azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak.

Ilyenkor dönti el, hogy messzire

megy, ha már a zsebében is elfért mindaz,

ami kell hozzá. Csak én tudom,

hogy mihelyst leül majd egy buszon,

a kulcsai szúrni kezdik.

Én nagyjából akkor veszem magam mellé

azt a pár dolgot, amit kimentenék.

Mindig felhív, amikor nincs hová mennie.