Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...

Biró Krisztián verse

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul. / Hiszen most nappal van, és várják / azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak. / Ilyenkor dönti el, hogy messzire / megy, ha már a zsebében is elfért mindaz, / ami kell hozzá.

 

 

Biró Krisztián 1994-ben született Miskolcon. Költő, az ELTE BTK magyar alapszakos hallgatója. Budapesten és Kurityánban él.

 

 

Amit kimentenék

 

Amikor megijed, mindig engem hív.

Furcsa szaga volt a sütőnek,

és azon gondolkodott, hogy egyáltalán

miket mentene ki, ha hirtelen

valami lángra kapna. Csak a telefont

és a pénztárcát? Nevetett, amikor

azt mondtam, hogy ismerem, és biztos,

hogy a kulcsokat is felkapná.

Szóval ma reggel megint egy égő házból

ment el dolgozni. A kávét vette,

magának már hetek óta nem csinál. Ha

ilyenkor hívnám, arról kérdezném,

hogy kihúzta-e a vasalót, hogy nem megy-e

a gáz, és ugye bezárta a rácsot is.

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul.

Hiszen most nappal van, és várják

azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak.

Ilyenkor dönti el, hogy messzire

megy, ha már a zsebében is elfért mindaz,

ami kell hozzá. Csak én tudom,

hogy mihelyst leül majd egy buszon,

a kulcsai szúrni kezdik.

Én nagyjából akkor veszem magam mellé

azt a pár dolgot, amit kimentenék.

Mindig felhív, amikor nincs hová mennie.