Kukorelly Endre versei
- Részletek
Kukorelly Endre 1951-ben született Budapesten. Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, kritikus, egyetemi oktató. Műveit számtalan nyelvre fordították le. Legutóbbi könyve Országházi divatok címmel látott napvilágot 2014-ben, a Libri kiadó gondozásában.
Eltévesztem és megoldom
Jóságos és alpári gesztus is bejön.
Van benn fa dögivel,
ne hordj!
Bejön a hüllő, átnéz a kerítésen,
verseimben lenne aki néz,
beleiszik az erős italba.
Nem érti ezt. Bizonyos részei kihullnak.
Kimaradnak. Eltéveszti, megoldja,
csodálkozik. Szenved.
Vakarja magát.
És leszedi a támadót, támadóját.
Talál, csal, siránkozik,
kúszik az ágyon, egész kicsike.
Lemegy a köszvénybe
egy tiszta hangot megüt.
Jóságos. Átver. Mozgása
lelassul. Korzózás,
narancsliget. Leszakít egy cseresznyét.
Miért pont az áll’mokba utaznál,
édesem? A fejeden miért
olyan mély a krém? Mi indul
finoman? És átleng, mint az éter
mint idősebb női test lebeg,
egy jóságos, alpári mozdulat.
Így él. Lebeg a karja. Elég szabályos
kisfiú. A lába lebeg, és
magányos sorozatok az ujjai.
Van benn fa – hallja – van
benn fa dögivel.
Az első gyanús jelre
állj előbbre.
Az első gyanús jelre feküdj le.
Senszi és Sanszi tartományok gyarmatosítása
1. Ha, mondjuk, azt mondjuk, agresszív, akkor azt egy rövid kis á-val mondjuk, agresszív, ezt jól lehet figyelni. Édes kis á-val. Mi lenne, ha alanyi költő lennék: mi történne.
2. Na jó, de akkor mi a haza? Uwaga! ebben a karosszékben alszik a nemzet. Kilépjek?
3. Tíz óra nyolc perc, és pukk, ettől a pillanattól számítanának a tudományok. Béke van, beáll egy kenyérszállító, targoncán tolják ki a pékségből a kenyeret. Egy targonca szétrázza a békét.
4. Elég használni a napokat, és hallgatni, mint az üveg.
5. Hallgatni, mint egy monostor.
6. Nem látszana, hogy félsz. Ez a változat talán beválik. Ezt elhinnék neked.
7. Itt mondom azt, hogy állj!
8. Állj meg. Nem nehéz kibírni. Hadd legyél gondolatban egyszer szabad.
9. És érd be ezzel a lebegéssel. Ez nem meglepetés, olyan, mintha egy családi ünnepbe csöppentél volna.
10. Mintha zuhanást hallanál. Minden szabályos lenne.
11. Nem avatkozik bele. Nem tágít. Várja Rousseau-t. Eszik.
12. Mintha repeszdarabok csapódnának a falba.
13. Repeszdarabok csapódnak be, a tábornok képét két helyen átütik. Mészpor pereg. Most enyhíteni a beteghe’ lép.
14. Azt gondoltam, hogy most jó. Ne akasszon meg ez a pillanat?
15. Ha ismerném az Urat, nem haboznék?
16. A fiatalságba kellene kapaszkodni.
17. Spanyolországnál 1003 név áll. Vagy Spanyolországnál 1003 a szám. Ma in Ispagna son gia mille e tre. Talán felöltöző-művészet.
18. A nők (és a rémuralom!) nem csak egy harapás. Sikolyuk, érzem, a vesztem okozzák, s bár ez csak játék, a szívem elszorul, és felsír a lelkem. Vagyis mindegy. A sorsot ábrázolom. Ezért hiszem úgy, hogy ez egy egész élet.
19. Szép, ahogy fejlődöm. Kikerekedik a fejem. Zöldellnek a cuccok, a na, a fák.
20. Megismerkedem a spiclivel.
21. Fölteszem a költői kérdést,
ami, hát,
undorító.
21 Gott
Oh En Vet Tem EGY(1) Nad Ra Gott
OH(2) En Vet Tem Ket Nad Ra Gott
Oh En Vet Tem Ha ROM(3) Ra Gott
Oh En Vet Tem NEGY(4) Nad Ra Gott
Oh En Vet Tem OT(5) Nad Ra Gott
Oh En Vet Tem Hat NAD(6) Ra Gott
Oh En Vet Tem HET(7) Nad Ra Gott
Oh En Vet Tem NYOLC(8) Nad Ra Gott
Oh En Vet Tem Ki LENC(9) Ra Gott
Oh En Vet Tem TÍZ(10) Nad Ra Gott
Oh EN(11) Vet Tem Tizn Egy Ra Gott
Oh En Vet Tem Tizn KET(12) Ra Gott
Oh En Vet Tem Tizn HA(13) Rom Gott
Oh En VET(14) Tem Tizn Negy Ra Gott
Oh En Vet TEM(15) Tizn Ot Ra Gott
Oh En Vet Tem Tizn HAT(16) Ra Gott
Oh En Vet Tem Tizn Het RA(17) Gott
Oh En Vet Tem TIZN(18) Nyoc Ra Gott
Oh En Vet Tem Tizn KIL(19) Enc Gott
Oh En Vet Tem HUSZ(20) Nad Ra Gott
Oh En Vet Tem HUSZN(21) Egy Ra Gott
Kimutatja érzelmeit
Sándor Andrásnak
Ez volt a színes gyerekkor
így álmodozol ez volna a gyöngeség
ha rágondolok mélyen hörgök
kicsi drapp volt és kicselekvő légkör
lefakadt fejtől síró szolgai
magatartás kicsi drapp makaróni
óvoscsi frukti néhai
van egy önmozgás a melodrámán
a szüleim ösztönös urak
(a néző most kinéz a hallgató kihallgat)
viseletük kiró és meghatároz
de nem nőtt meg még a természetem anyu
igazi operai valóság művészuras szakasz
beindulás a szerkezet felé és szájütem
a zene megengedő alakzata színes
gyerekkori kis hölgy nőszerű történelem
(az író itt kipillant ó édes életünk)
rakoncátlan és elhaló
dohogni kezdek
jelvényeimmel berendezem a lelkem
és felbolydulok szent napokon
berendezem a lelkem felépülök
fölépültem néztem a falat dohogni kellett
hintázni
ez volt a színes gyerekkor
ennyi nő istenem puha élvező szerkezetek
Casanova terjeng a szagban miért nem ezt
miért nem a szagot veszem figyelembe
egy angyalt ahogy megállítja az ajtót
és szárnycsapásokkal élénkíti őt
gyerekkori lefakadt fejét a gyerekkorból
már elég!
már körbekarikáztuk e frontszakasz
fölbolydult valóban – hát bennem is van szobor?
bensőséges a leköpés?
ha erre gondolok mélyen hörgök
akkor egy ilyen bevágás
valamivel később igen ez nem igazán esztéta-illat
valamivel később volt a szabadságharc
leszakadt házak cselédlány valami bécs valahogy
szavazz a lakótársra vignettát elnyomni tilos
befutott a villamosság magyaráztam apásan
magyaráztam apucinak ez már a munkáslét
csak őket nem érdekli a százalék mert bécsiek
bécsi lét füllednek egy hegyen
a munkáslétről mint aki hipp-hopp magyaráztam
apásan (itt tetszik miközben gépeli)
le lehet feküdni kezdett beindulni a koszt
van ilyen önmozgás a melodrámán
van önmozgás? valamit hallani?
minden: megrendülés? én érzelmi vagyok?
és eleven aki
kimutatja az érzelmeit? és civil az?
én kimutatom?
civil vagyok? kontúr?
maró?
miért győzök és miért fogyatkozok?
most a felesleges dolgok kimúlnak
most misztikusan rád gondolok
ölelve húzod le a zaccot
álmodozom a rózsa még csak lecsúszik
így álmodozom
ez volna a gyöngeség.
Ki védekezik
Márpedig aki gyors az élőbb.
Szabadulj meg ettől
szabadulj ki.
Márpedig újra és újra nekifut,
orsósan mozog boldog lábain,
hideg puha testekkel ütközik,
és föl-le rohangál, mint a fejgép,
ki tekinti meg.
Nedves a szíve. Verdes. Pillanat.
Nincs jól. Megenyhül,
elzuhan. Öncsaló: de tényleg?
Egy pillanat ő,
márpedig üres pillanat.
Üres, amit nézel,
csak a szív szorít, egy
régi vasdarab se mélyebb,
hát ne nevessen!
Ne mászkáljon és ne szálljon be:
nem száll be tehát. És eper.
De ki védekezik,
ki hurcolja be egy üres terembe,
ki tekinti meg az Istent.
