Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Németh Zoltán versei

Apró adagokban szedte a levegőt. / Prémes érzés, / amely hányingerrel jár. / De a kezével belelapozott / a levegő egymásra tapadó rétegeibe, / és darabonként tépte szét.

Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron. József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi docens. Jelenleg Kunstkamera című, a Kalligram Kiadónál hamarosan megjelenő verskötetén dolgozik.

 

 

Kunstkamera

 

Frederik Ruyschnak

 

3.8.5.3.

Két kézzel született.

Az egyiket arra használta,

hogy lefogja a másikat.

 

9.2.7.4.

A párzó állat tehetetlensége.

Két húsos ujj.

A finom pattanás,

a törékenység bája.

Hörgés és halálsikoly,

az emberi fül

kiszolgáltatottsága

és türelme.

 

9.5.5.1.

Leszúrta a kést.

 

8.9.3.3.

A férfi évek óta

műanyag flakonokba és zacskókba

gyűjtötte saját vizeletét és ürülékét.

1000 liter vizelet,

1000 kilogramm ürülék

önálló élete.

 

3.2.6.6.

Galambra tetovált üzenet.

Széttekerve

száll a pihés felhők fölé.

 

8.9.2.2.

Apró adagokban szedte a levegőt.

Prémes érzés,

amely hányingerrel jár.

De a kezével belelapozott

a levegő egymásra tapadó rétegeibe,

és darabonként tépte szét.

A résbe belefért egy sóhajtás,

amelyre várt.

 

8.9.2.3.

Hátrafeszített fejű:

a fény kampóján lóg

lebegve.

 

3.5.5.3.

Egy kéz

láb nélkül,

egy orr

fülek nélkül,

és az a fül,

orrok nélkül:

csak másolat.

 

3.5.5.2.

Rizsszemeket varrt a bőre alá.

 

7.4.2.2.

Belenyúlt,

és felülről megfogta

egy embrió úszó,

torz koponyáját.

De talán mégis

az agyvelő volt.

 

7.4.2.4.

A mellbimbó

születésnapja.

 

7.4.2.5.

Saját ujjbegyét

tapintja ki

belülről.

 

7.4.2.6.

A köldökzsinórján keresztül

beszélgetett az anyjával

és az apjával

a patkánykirályban

egy ember.

 

3.5.5.4.

Száj – nyelv.

Arc – halálhegekkel.

Egy óvodás kinéz a képből.

 

Németh Zoltán