Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...

Sütő Csaba András versei

miért hogy meglep az engesztelhetetlen szomorúság / lelakott félmúlt utcalámpáktól fénylő jelen / fosztogatják a telkek sarkába húzódva / lakják a szerencsével eleresztettek

világítótorony

gyulladj fel, karcsú fároszom. tűzzel a lángot, egyik pupilla másiknak feleljen. kettős, egyfényű világban, a szemhéj lezárva, hajnalban felszakad, az álom méze ömlik a szájból, felpattan a bőrredő, kigyúló fények, rakásba roskadó tűz. gyulladj, fedetlen torony, táladban nagy lánggal égjen, faggyúsercegéssel, s mellette, el nem maradva búgjon a neon.

házak takarta ég

itt szürke tömbök között nem látszik körben az ég. arrébb kellene tolni a villanyoszlopokat. csak ha tiszta az ég, látásod mélyre akkor nyomul. a lehunyt tekintet mögött a pupilla, fehér paraffin, kátránysötét. állandó: sárgából sárgába ívelő fény. az agynak a sötét? pislog, pislákol, lát, látogat, fehér izzástól a szénfeketéig. a csonkokkal elegy árnyék, a hasábokon lángoló zsír. tűzzel a lángot, oltani, táplálni, sötétre rajzolni ismeretlen minták nyomán: nonfiguratív manír, a csirkét elvágtam, forgattam, liszt, tojás, prézli, liszt, tojás, prézli, olaj. a tálcára szalvétát tettem, az ablakon kinéztem, de nem látszott körben az ég, így maradt a szellőztetés, a szürke tömbházakon megtörő bámészkodás.

innen ugyanoda


a lúdtelepkanyartól a pataházi tóig, emlékszel-e még? megtalálod a tavat világosban, gondolsz-e arra vaksötétben, ha hideg és ótvaros a november, várod-e a tavaszt, hogy ember állat tó és ház tél gúnyáját levesse. a régen lehagyott ártérbe visszatalálsz-e csukott szemmel, nullakézzel a mountain bike-kal, a csepel tacskó szimata megcsal-e még? az ártérbe rombol, építenek itt, egyfolytában, rakják az alapot és bezárja az eget, földarabolja a láthatárt az emeletesre duzzasztott beton. víziváros és az ő csodái. hidegen kéklenek a falanszter falai. hosszanti repedések futnak a vakolások alatt, a hangzás jó és sztereó, a téglát kiváltó gipszkarton a hosszúra nyúló közös élet alapja leend, kussol majd vagy gátlástalanul él, pipiskedik vagy két lábbal egy pofával ugrál és ordít, a közös udvaron ereszti ki a hangját a szét nem válogatott játékok fölött. a szabadnak szánt tér a visszájára fut, épphogy kiszabadult önmagába ér, négybe fogja, satuba szorítja, a szárítók az ablakra lógatva, oldalazás keskeny balkonon, a mosott ruhák lengenek a szélben és lassan faldossa szendvicsét, pereg, az estébe futókról elröpül a verejték.

miért hogy meglep az engesztelhetetlen szomorúság
lelakott félmúlt utcalámpáktól fénylő jelen
fosztogatják a telkek sarkába húzódva
lakják a szerencsével eleresztettek
egy egész tavat bekebelezni
azért mégiscsak túlzás
egy egész tavat
a hídjával
             fástul vizestül mindenestül zárt lakópark magát kellető közepére

emberbaráti gesztus


az utcákon beton helyett térkő, a sebesség ellenségei. rázzák a kasztnit, a kormányt, a lelket az arra tévedőből és az elegancia máza megolvad a méterekkel, a pázsitok, gyepfoltok szélére miheztartás végett gondosan telepített vágott bazalt terméskövek. némelyiket fehérre mázolták, ez segít éjszaka, ez riaszt nappal. ide te ne gyere és főleg felejtsd el, hogy a gyöpömre állsz. álljál meg máshol, de a legjobb, ha ide se jössz, mindenesetre legyél te bárhol, de előttem ne. tüskéznek, betontömböznek is, nem találom, hová lett a tó. akkor kérdezni kell. kitől. egy egysoros utca házai a régi érából itt maradt családi házak saját udvarral, kerítéssel, szomorú kutyaólak udvaron, emeleten. kulcsra zárt garázsok, néhol egykori kirakattal, megkopott feliratokkal, megpróbálták ők is, a bölcs előrelátás keserűvé szenderedő valóságát karöltve.

a híd vonulása


évtizedek óta
egy híd körvonalai
kísértenek
itt jött volna át
rakjuk odébb
harminc év
nem nagy idő
várost elkerülő
kinőtte magát

egyszerre megjelenik
és méltósággal várja míg helyére emelik
aztán uralja a látványt és medréhez szegezi a folyót


Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó--Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.