Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Fotó: Kisfaludi István

Nyirán Ferenc versei

Ölebek szimatolták körbe a / megbarnult foltot, még napok / múlva is, séta alatt. Később / vad kóborlók jöttek, némelyikük / csörgő láncot húzott maga után /az éj csendjét megkarcolva.



A kisvárosi elit

                       Nem férsz be, burzsoá.
                       Nem fér be a lélek.

                                     (Térey János)

A kisvárosi elit nem vegyül a néppel,
nem látod őket az előkelő éttermekben,
ahová belépni sem mersz, a kocsma,
a strand, a sportcsarnok számukra tabu,
mert a kisvárosi burzsoázia láthatatlan,
mintha nem is itt élnének. Vajon hol
vásárolnak, ha sem boltokban, sem a
piacon nem fordulnak elő. Talán a cseléd
vagy a kertész intéz számukra mindent.
Közösségi oldalakon villognak, télen
síelni mennek, vagy mediterrán szigeten
sütkéreznek a tengerparton, rákok, homár
és márkás borok társaságában múlatják
az időt. Nem úgy, mint ifjúságotok
idején, amikor még együtt buliztatok,
együtt kocsmáztatok, filmklubba jártatok.
Házibulis másnap reggel a piacon együtt
faltátok a sült kolbászt, ropogós héjú
lágy kenyérrel, ecetes paprikával. Akkor
még nem posztoltak ezerszámra képeket
a nyaralásokról, telelésekről, a családról,
pucér képeket a kisunokákról, leánygyermekről,
a pedofilok és perverz kukkolók nagy örömére,
mert csak a család. Távolabbi horizontra nem
vetik tekintetüket. Aztán kiderül persze, hogy
honnan a felemelkedés, a mihez való igazodás
a kulcs, lélek nem szükségeltetik. Amikor
megunod a naponta nyomatott happy életérzést,
lejössz a követésükről. Nem irigységből teszed,
csak aggódsz értük, hová vezet mindez egyszer.
Mivé lett a hajdani vagányság, amikor nem volt
még kivagyi egyikük sem. Nem találjátok már a
közös hangot. Hogy is lehetne, hiszen ők fenn
röpködnek a business osztályon whiskyt
kortyolgatva, míg te itt bicajozol a földön,
veszélyesen kalandozva kocsmától kocsmáig.

 

Végül


Már besötétedett, ezért csak
másnap láttad meg véredet
a járda grafitszürke szalagján.
Ölebek szimatolták körbe a
megbarnult foltot, még napok
múlva is, séta alatt. Később
vad kóborlók jöttek, némelyikük
csörgő láncot húzott maga után
az éj csendjét megkarcolva.

Így jönnek majd érted is.

 

Ahogy

az almát kifényesítve nyújtotta
át, ahogy a kemencében sült
hatalmas kenyeret megszegte,
ahogy a hajnalban fejt friss tejből
tejeskávét tett elétek a reggelihez,
ahogy a dohányt egyelte, ahogy a
szőlősorok közt horolt, és ahogy
kézzel szedte le a krumplibogarakat
a levelekről, ahogy az Isonzónál
meglőtt nagyapáddal zsörtölődött
a bagó miatt, ahogy tiszta, friss
vizet húzott a mély, kerekes kútból,
ahogy a sparhelten a dézsában
fürdéshez forralta, ahogy felült
veled búcsúkor a ringlispílre, ahogy
mézeskalács szívet tett a művirág
mellé, azok az utánozhatatlan
sütemények, a habart bableves,
hogy elsőként kelt és utolsónak
feküdt le, soha egy rossz szó,
ahogy felnevelt kilenc gyereket,
nem tud úgy hallgatni már senki
ott a bakonyi temetőben, mint
nagyanyám, Fehér Anna.


Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Kötetei: Apróságok kicsiny tárháza (2016 Műút könyvek); Kentaur (2018 Napkút kiadó).