Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: Rab Zoltán

Markó Béla verse

Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb. / Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen / képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan / ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött / forma. Lekerekített élet. Nem húzom / a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint / nem húztam sohasem.


Fél pár cipő


Olyan a szabadvers, mint egy gyárudvar.
Szanaszét heverő vasak. Üres raklapok.
Hatalmas betongerendák. Karvastagságú
színes huzalok. Rozsdás targoncák. Használt
gumiabroncsok. Úgy tűnik, lehetne mindent
máshova tenni. De mégsem. És ez a szép.
Beszélhetnék az íróasztalomról is. Könyvek.
Iratcsomók. Cédulák. Barna cserépvázában
golyóstollak, papírvágó kés, ceruzák.
Mellette öklömnyi lávadarab. Izlandról
hozta Balázs. Bronz fényképtartó lándzsával,
elefánttal, Kenyából kaptam. Jegyzetfüzetek,
mindegyiknek más a rendeltetése. Az egyikbe
például azt jegyzem fel, hogy mit hol közöltem.
A másikba, hogy rólam mit írtak. Bár inkább
csak a fontosabbakat. Mindenképpen van
összefüggés a szétdobált tárgyak között.
Nem az országutak, hanem az erdei ösvények
rendje, a legkönnyebb vagy legrövidebb
kapcsolat. Kezdem észrevenni, hogy idegesít.
Rontom el a rontást. Bontom le a bontást.
Vagyis rombolom a rombolást. Íme, itt van
a bizonyíték, hogy telitalálatra vágyunk.
Ne legyen szabad a szabadvers. Ha éppen
kilóg egy sor, igazítom. Ne legyen hosszabb.
Vagy ne legyen rövidebb. Keresem folyton
a szinonimákat. Szétverem a szabálytalanságot.
Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb.
Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen
képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan
ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött
forma. Lekerekített élet. Nem húzom
a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint
nem húztam sohasem. Most csak érzékeltetni
akartam a dilemmámat. Vagy paranoiámat.
Nem lobog utánam a sálam. Nem csúszik
félre a nyakkendőm, mint más költőknél szokás.
Nincsenek elvarratlan szálak. Ha mégis, rögtön
elvarrom őket. Hiába minden, nem tudok
szabadverset írni. Szabadvers nincsen.
Szabadság sincsen. Talán csak a szótárban.
Mint fél pár cipő baleset után az út közepén.

Markó Béla 1951-ben született Kézdivásárhelyen. Magyar-francia szakot végzett Kolozsváron 1974-ben. A marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztője volt, majd 1989 decemberétől a folyóirat utódjának, a Látónak az alapító főszerkesztője. Hosszú ideig volt az RMDSZ elnöke és szenátor a román parlamentben, két ízben pedig miniszterelnök-helyettes a román kormányban. Számos verseskönyve, tanulmány-, esszé- és publicisztika-kötete jelent meg. Több könyvét lefordították románra, jelent meg kötete franciául és angolul. József Attila-díjas. Legutóbb megkapta a Baumgarten-emlékdíjat. Marosvásárhelyen él.