Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Rab Zoltán

Markó Béla verse

Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb. / Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen / képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan / ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött / forma. Lekerekített élet. Nem húzom / a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint / nem húztam sohasem.


Fél pár cipő


Olyan a szabadvers, mint egy gyárudvar.
Szanaszét heverő vasak. Üres raklapok.
Hatalmas betongerendák. Karvastagságú
színes huzalok. Rozsdás targoncák. Használt
gumiabroncsok. Úgy tűnik, lehetne mindent
máshova tenni. De mégsem. És ez a szép.
Beszélhetnék az íróasztalomról is. Könyvek.
Iratcsomók. Cédulák. Barna cserépvázában
golyóstollak, papírvágó kés, ceruzák.
Mellette öklömnyi lávadarab. Izlandról
hozta Balázs. Bronz fényképtartó lándzsával,
elefánttal, Kenyából kaptam. Jegyzetfüzetek,
mindegyiknek más a rendeltetése. Az egyikbe
például azt jegyzem fel, hogy mit hol közöltem.
A másikba, hogy rólam mit írtak. Bár inkább
csak a fontosabbakat. Mindenképpen van
összefüggés a szétdobált tárgyak között.
Nem az országutak, hanem az erdei ösvények
rendje, a legkönnyebb vagy legrövidebb
kapcsolat. Kezdem észrevenni, hogy idegesít.
Rontom el a rontást. Bontom le a bontást.
Vagyis rombolom a rombolást. Íme, itt van
a bizonyíték, hogy telitalálatra vágyunk.
Ne legyen szabad a szabadvers. Ha éppen
kilóg egy sor, igazítom. Ne legyen hosszabb.
Vagy ne legyen rövidebb. Keresem folyton
a szinonimákat. Szétverem a szabálytalanságot.
Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb.
Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen
képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan
ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött
forma. Lekerekített élet. Nem húzom
a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint
nem húztam sohasem. Most csak érzékeltetni
akartam a dilemmámat. Vagy paranoiámat.
Nem lobog utánam a sálam. Nem csúszik
félre a nyakkendőm, mint más költőknél szokás.
Nincsenek elvarratlan szálak. Ha mégis, rögtön
elvarrom őket. Hiába minden, nem tudok
szabadverset írni. Szabadvers nincsen.
Szabadság sincsen. Talán csak a szótárban.
Mint fél pár cipő baleset után az út közepén.

Markó Béla 1951-ben született Kézdivásárhelyen. Magyar-francia szakot végzett Kolozsváron 1974-ben. A marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztője volt, majd 1989 decemberétől a folyóirat utódjának, a Látónak az alapító főszerkesztője. Hosszú ideig volt az RMDSZ elnöke és szenátor a román parlamentben, két ízben pedig miniszterelnök-helyettes a román kormányban. Számos verseskönyve, tanulmány-, esszé- és publicisztika-kötete jelent meg. Több könyvét lefordították románra, jelent meg kötete franciául és angolul. József Attila-díjas. Legutóbb megkapta a Baumgarten-emlékdíjat. Marosvásárhelyen él.