Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Fotó: Blahó Rebeka

Béres Ákos verse

Ha el is jön a végítélet, / a kárhozottak összerakhatják a környéket, / javíthatják a hibáikat.


Kisiklott

Alkalmas vagyok, mint egy lakótelep
– töltődik, zuhanás, gázáremelés.
Sok hang kis lyukakon is kifér,
és senki se tudja mitől élénk
a part szélén tengermosástól szivacsos
sziklákban mozgó serény hangyaboly.

Egyszer a körzetbe látogatott egy piktor,
megrajzolni mindent, ahogy most van,
ne lehessen elfelejteni, és majd ha változik,
újra visszarendezhető legyen
az ő képe szerint.

Ez érdemesnek hangzott,
de jobb lett volna még a tizedik század alkonyán.
Ha el is jön a végítélet,
a kárhozottak összerakhatják a környéket,
javíthatják a hibáikat.

Csakhogy az ítélet késésben van,
ezért sokan úgy hoznák el, mint a gyorsvonat,
de az első állomásnál nem jutnak messzebbre,
ha nem stimmel a járatszám.
Ezt is eredetileg vasúttelepnek kellet volna írni,
ahogy akartam, csak ha alkalmatlan,
az még nem vigasztal, hogy legalább igaz volt.

 

Béres Ákos 1995-ben született Pécsen. Egy kitalált karakter, jelenleg a f21.hu képzőművészeti rovatának vezetője. Versei jelentek meg a Műútban, az ÚjNautiluson, a Tiszatáj Online-on és a ROST-ban. Szabadidejében csapdából menekül csapdába.