Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Fotó: Blahó Rebeka

Béres Ákos verse

Ha el is jön a végítélet, / a kárhozottak összerakhatják a környéket, / javíthatják a hibáikat.


Kisiklott

Alkalmas vagyok, mint egy lakótelep
– töltődik, zuhanás, gázáremelés.
Sok hang kis lyukakon is kifér,
és senki se tudja mitől élénk
a part szélén tengermosástól szivacsos
sziklákban mozgó serény hangyaboly.

Egyszer a körzetbe látogatott egy piktor,
megrajzolni mindent, ahogy most van,
ne lehessen elfelejteni, és majd ha változik,
újra visszarendezhető legyen
az ő képe szerint.

Ez érdemesnek hangzott,
de jobb lett volna még a tizedik század alkonyán.
Ha el is jön a végítélet,
a kárhozottak összerakhatják a környéket,
javíthatják a hibáikat.

Csakhogy az ítélet késésben van,
ezért sokan úgy hoznák el, mint a gyorsvonat,
de az első állomásnál nem jutnak messzebbre,
ha nem stimmel a járatszám.
Ezt is eredetileg vasúttelepnek kellet volna írni,
ahogy akartam, csak ha alkalmatlan,
az még nem vigasztal, hogy legalább igaz volt.

 

Béres Ákos 1995-ben született Pécsen. Egy kitalált karakter, jelenleg a f21.hu képzőművészeti rovatának vezetője. Versei jelentek meg a Műútban, az ÚjNautiluson, a Tiszatáj Online-on és a ROST-ban. Szabadidejében csapdából menekül csapdába.