Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Fotó: Blahó Rebeka

Béres Ákos verse

Ha el is jön a végítélet, / a kárhozottak összerakhatják a környéket, / javíthatják a hibáikat.


Kisiklott

Alkalmas vagyok, mint egy lakótelep
– töltődik, zuhanás, gázáremelés.
Sok hang kis lyukakon is kifér,
és senki se tudja mitől élénk
a part szélén tengermosástól szivacsos
sziklákban mozgó serény hangyaboly.

Egyszer a körzetbe látogatott egy piktor,
megrajzolni mindent, ahogy most van,
ne lehessen elfelejteni, és majd ha változik,
újra visszarendezhető legyen
az ő képe szerint.

Ez érdemesnek hangzott,
de jobb lett volna még a tizedik század alkonyán.
Ha el is jön a végítélet,
a kárhozottak összerakhatják a környéket,
javíthatják a hibáikat.

Csakhogy az ítélet késésben van,
ezért sokan úgy hoznák el, mint a gyorsvonat,
de az első állomásnál nem jutnak messzebbre,
ha nem stimmel a járatszám.
Ezt is eredetileg vasúttelepnek kellet volna írni,
ahogy akartam, csak ha alkalmatlan,
az még nem vigasztal, hogy legalább igaz volt.

 

Béres Ákos 1995-ben született Pécsen. Egy kitalált karakter, jelenleg a f21.hu képzőművészeti rovatának vezetője. Versei jelentek meg a Műútban, az ÚjNautiluson, a Tiszatáj Online-on és a ROST-ban. Szabadidejében csapdából menekül csapdába.