Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Fotó: Urbanics Milán

Meseszép

Azóta nem szólalsz meg / édesapád nyelvén. / Ezek a mondatok is csak annyira engednek / közel másokat, mint egy korlát / a szakadékhoz és nem látszik, / hogy a perem túloldalán papírvékony / biztonsági háló feszül


Egy észak-amerikai filmfesztiválon
mutatták be az elmúlt években
összegyűjtött sérelmeidet,
mindenki tapsolt, örömünnep, meseszép.
Csak te hallgattál.

Azóta nem szólalsz meg
édesapád nyelvén.
Ezek a mondatok is csak annyira engednek
közel másokat, mint egy korlát
a szakadékhoz és nem látszik,
hogy a perem túloldalán papírvékony
biztonsági háló feszül, de a táj,
na, azért majdnem megérte.

Tedd a kezed füledre: így csak
véred zúgása emlékeztet az elhaladó
vonatok zajára, egy vasúti hídról nézel
május van, csillagok, meseszép,

és azon az éjszakán annyira
egyedül maradtál egy benzinkút
parkolójában, hogy hetekig
csak többesszámban tudtál beszélni bármiről.

 

 

Tóth Norbert 2000-ben született Budapesten. Korábbi versei a Nincs online-on és a SZIFONline-on jelentek meg. Szeret kóbor macskákat simogatni.