Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Fotó: Urbanics Milán

Meseszép

Azóta nem szólalsz meg / édesapád nyelvén. / Ezek a mondatok is csak annyira engednek / közel másokat, mint egy korlát / a szakadékhoz és nem látszik, / hogy a perem túloldalán papírvékony / biztonsági háló feszül


Egy észak-amerikai filmfesztiválon
mutatták be az elmúlt években
összegyűjtött sérelmeidet,
mindenki tapsolt, örömünnep, meseszép.
Csak te hallgattál.

Azóta nem szólalsz meg
édesapád nyelvén.
Ezek a mondatok is csak annyira engednek
közel másokat, mint egy korlát
a szakadékhoz és nem látszik,
hogy a perem túloldalán papírvékony
biztonsági háló feszül, de a táj,
na, azért majdnem megérte.

Tedd a kezed füledre: így csak
véred zúgása emlékeztet az elhaladó
vonatok zajára, egy vasúti hídról nézel
május van, csillagok, meseszép,

és azon az éjszakán annyira
egyedül maradtál egy benzinkút
parkolójában, hogy hetekig
csak többesszámban tudtál beszélni bármiről.

 

 

Tóth Norbert 2000-ben született Budapesten. Korábbi versei a Nincs online-on és a SZIFONline-on jelentek meg. Szeret kóbor macskákat simogatni.