Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: Urbanics Milán

Meseszép

Azóta nem szólalsz meg / édesapád nyelvén. / Ezek a mondatok is csak annyira engednek / közel másokat, mint egy korlát / a szakadékhoz és nem látszik, / hogy a perem túloldalán papírvékony / biztonsági háló feszül


Egy észak-amerikai filmfesztiválon
mutatták be az elmúlt években
összegyűjtött sérelmeidet,
mindenki tapsolt, örömünnep, meseszép.
Csak te hallgattál.

Azóta nem szólalsz meg
édesapád nyelvén.
Ezek a mondatok is csak annyira engednek
közel másokat, mint egy korlát
a szakadékhoz és nem látszik,
hogy a perem túloldalán papírvékony
biztonsági háló feszül, de a táj,
na, azért majdnem megérte.

Tedd a kezed füledre: így csak
véred zúgása emlékeztet az elhaladó
vonatok zajára, egy vasúti hídról nézel
május van, csillagok, meseszép,

és azon az éjszakán annyira
egyedül maradtál egy benzinkút
parkolójában, hogy hetekig
csak többesszámban tudtál beszélni bármiről.

 

 

Tóth Norbert 2000-ben született Budapesten. Korábbi versei a Nincs online-on és a SZIFONline-on jelentek meg. Szeret kóbor macskákat simogatni.