Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Sonnet Mondal versei

Lanczkor Gábor fordításában
Meztelen hullámokkal / közösül az elme / sikolyuk víz alá merül. // Hipnotikus hatástalanság / szürkévé bűvöl engem is / a tengerig érő esőfelhők szürkéjévé. // Ellentmondó természeti hangok között / ráébredek / elmém többet nyom lelkemnél. / A lehetetlen / lehetséges. // Természet, természet – ó, nem tudom / hogy feleségnek volnál jobb / vagy csak ágyasnak.

 

(Linda Ibbotson felvétele)

 

 

Sonnet Mondal angolul író indiai költő, az Enchanting Verses Literary Review folyóirat főszerkesztője. Ezidáig kilenc kötete jelent meg, verseit több nyelvre lefordították. 

 

 

Tushar lakásából (Malabar Hill, Bombay)

 

Kitartó fuvolaszó nyom a korlátnak

szélvihar taszít vissza.

 

Mint egy földre zuhant papírsárkány

sodródom misztérium és dallam közt.

 

Bámul az öböl megnyerő idegen

hullámzik tánclépésben mozdul

akár egy bengáli vándorénekes.

 

Misztikus madárfütty hajtja

a tenger harci szekerét

láthatatlan lovak húzzák partra.

 

Meztelen hullámokkal

közösül az elme

sikolyuk víz alá merül.

 

Hipnotikus hatástalanság

szürkévé bűvöl engem is

a tengerig érő esőfelhők szürkéjévé.

 

Ellentmondó természeti hangok között

            ráébredek

elmém többet nyom lelkemnél.

   A lehetetlen

      lehetséges.

 

Természet, természet – ó, nem tudom

hogy feleségnek volnál jobb

vagy csak ágyasnak.

 

 

Hamut kóstolni

 

Egy cigaretta hamuként váltja meg magát

ajkam előtt várja

            szürkévé égjen.

 

Minden romlásom a dohányban

tévedéseim korma

 

keserű             az ajkamon.

 

Várja a megértés

hogy a füstszűrőig égjen   –   hamuszaggal

 

hadd jutalmazzon.

 

Vétkeim mélyén valami

lemeztelenedni vágyik.

 

 

Hírek

 

Bárhová kerülnek a napilapok

a hírek velük tartanak.

 

Utcasarkokra, sétány sarába, vasboltba –

 

utcai ételt csomagolnak

Ranjan halálába.

Tanima öngyilkossága

egy cipőtalpra tapad.

Arca szétszakítva, mocskosan

riasztóbbnak tűnik még a halálánál is.

 

És ha egy-egy vasboltba kerül az újság –

ne érje őket szög, ne.