Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Jeremy Faro versei

Azon töprengek, ki volt itt előbb, mi / Vagy ők, vagy mindenkor csak ugyanígy lehetett – / Tribolita-ősrákok csúsznak utódaikkal a vízbe, // Míg két brontoszaurusz dürrög láthatatlanul a nád közt. / Vajon kinek a kényére feszül meg e kisebbrendű csoda, / E vihar utáni, már-már szigetszerű állapot, // Bemetszés a földön, mely bárkit elrejt, aki kívánja.

 

Jeremy Faro 1974-ben született. Amerikai író, költő, műfordító.  Angol és amerikai irodalmat hallgatott a Harvard egyetemen, majd Camberidge-ben végzett posztgraduális tanulmányokat. Hosszabb időszakokat töltött Európában különféle ösztöndíjakkal (Szlovénia, Horvátország, Finnország).

 

 

A színvakság dilemmája

 

Ó, Rothko —

 

Nagy képeid ott pompáznak a napfényben

A Holyoke Center tetőtéri éttermének falán,

 

Ahol is, vakon a rubin pigment lassú tűntére,

Csirke cordon bleu-t zabál a sokaság,

 

És bíbor papírszalvétával itatják föl

Az asztalra dőlt olcsó chardonnay-t.

 

Te végül már csak vörösest láttál –

Vagy azt se láttad, még inkább –

 

Temperamentummal nyúltál a temperához

Egyszeri fényű triptichonod előtt.

 

És én most itt állok, pontban délután négykor,

Mikor végre kialszik ez a különleges projektor –

 

Pixelekkel álcázza az egészséges izzást,

Hanyatló évtizedekét –

 

És a művészetrajongók zihálnak, míg az égre puffogtatva lesik

Azt, ami számomra sose veszett el.

 

Elmondhatom neked, Mark, nem változtak –

Épp olyan jók ezek itt, mint aznap, amikor készültek.

 

A nap-rombolta dicsőség földjén

Nincs szükség restaurátorra: itt

 

A színvak a király.

 

 

Földrajzi reflexiók (Hatches Harbor)

 

A vég legvégén is túl, van ott egy öböl.

 

Apály és dagály mozgat sósvizet, sziklák,

Kagylók bensőbb fényét fedve föl,

Mikor a hullámok már visszavonultak.

 

Szemközt hosszú homoknyúlvány,

Mely mintha maga a Fok volna kicsiben,

Víztől ölelve sejlik föl

 

Egy madárlakta Provincetown.

Testes madarak – közeliek, csendesek –

Gyülekeznek az East Enden.

 

Nyugatabbra másféle

Tollazatok raja;

Tollászkodnak, majd kidüllesztett

 

Mellel a sekély vízre szállnak.

Hangosan fecsegnek, melyik

Rákok, melyik csellék a legízesebbek idén,

 

Melyik tavacskában a legfrissebb a víz,

Hol szálltak le messze délen,

Melyik megálló maradt népszerű, ha egyszer az volt.

 

Egy jó hónap múltán mind eltűnnek majd,

Csak a szürke sirályok maradnak

A halászat napi rutinjával az evakuált öbölben.

 

Azon töprengek, ki volt itt előbb, mi

Vagy ők, vagy mindenkor csak ugyanígy lehetett –

Tribolita-ősrákok csúsznak utódaikkal a vízbe,

 

Míg két brontoszaurusz dürrög láthatatlanul a nád közt.

Vajon kinek a kényére feszül meg e kisebbrendű csoda,

E vihar utáni, már-már szigetszerű állapot,

 

Bemetszés a földön, mely bárkit elrejt, aki kívánja.

 

 

Lanczkor Gábor fordításai