Praktikus barna

Részletek

Írta: Schillinger Gyöngyvér

A kutyák szőre büdös, mint a rohadás, ha víz éri, a lefolyóban két perc után csomókban áll a szőr, a kis fülkében meleg pára, a számon át lélegzem. Csórika meg reszket a víz alatt, de kibírja. A gazdája vajszínű szövetkabátban, egy ideig áll a szagban, aztán kimegy telefonálni. 

Apám nevetgél a telefonba, legyél vicces. Meg érdekes. Igen, apu, ennyi? Most mit vársz tőlem, nem tudom, hogy mennek ott a dolgok. Sose voltam vicces, mondom. Apám tiltakozik, dehogyisnem, majd meglátod.

Anyám a kedvességben hisz, legyek érdeklődő. Inkább passzív, és ne hangoztassam annyira a véleményem. Nem áll jól egy nőnek, erre ordítani tudnék, azért is mondja. Legyek visszafogott. Először beilleszkedni, teljesíteni az elvárásokat, előbb próbáljak megfelelni, és utána vizsgáztassak másokat, mert ő tudja, hogy ezt csinálom, mindenkit osztályozok, nekem semmi, senki nem elég jó, így nem lehet élni. Jól van, anyu. Ne anyuzzak, tudja, mit gondolok, éppen erről beszél. A hozzáálláson kell változtatni. Mihez álláson. Ne viccelődjek. Csak gyakorlok, mondom. Szabadúszó, ez különben is micsoda, szerezzek már rendes állást. Sokszor telefonálás után is hallom anyámat. Ne tegyem rá a telefont, mert átjön. Anyu, hagyjál élni.

Van rendes állásom is, csak anyám nem tudja, hogy kutyakozmetikában csutakolom a kutyákat, kiakadna, hogy ezért taníttatott. Apám küld néha pénzt, kicsit vonakodok, elfogadom. Egyszer csak megjelenik a számlámon húszezer forint. Vagy tíz. Köszi apu, nem kellett volna.

Csutakolok este, három vagy négy kutyát, meg szárítok, körömvágás, napi kifizetés. Rögtön jutalma lesz a munkámnak, ez jó, markolom a kabátzsebben az ezreseket. Délelőtt a másik meló, brainstorming, mindig van, aki megmondja, mit kell csinálnom, és semmi nem tetszik neki. Nem ezt kérte. Bonyolult, nem illik a tervbe, a terv már adott, ne találjak ki új dolgokat. Aztán kirúgnak a projektből, ők úgy mondják, elengednek. Sajnálják, a tehetség megvan, de időre dolgoznak, pénzért, ezt ugye megértem. Mások is okoskodnak, csak valahogy ügyesebben csinálják, lehet, hogy tényleg viccesnek kell lenni. Átlazázni a dolgokat.

Egy srác az előző projektből úgy hívta a projektvezetőt, hogy főni. A főni csípte a srácot, nem volt buzi vagy ilyesmi, csak bejött neki a dolog, a főnizés, vidám, laza srác, jókedv. A sápadt szőke csaj is tetszett neki a kimért fejével. Diagramokon ábrázolta az ötleteit, és olyanokat mondott, hogy itt egy olyan javaslatom lenne, meg hogy minden körülményt figyelembe véve. Én vajon mi vagyok. Dühös barna, azokat nem szeretik.

A kutyák szőre büdös, mint a rohadás, ha víz éri, a lefolyóban két perc után csomókban áll a szőr, a kis fülkében meleg pára, a számon át lélegzem. Csórika meg reszket a víz alatt, de kibírja. A gazdája vajszínű szövetkabátban, egy ideig áll a szagban, aztán kimegy telefonálni. Festett a haja, ékszert hord, ilyen nő is lehetnék, elképzelem magam, csomó pénzem van, persze nem tudom, honnan, márkás táska lifeg az alkaromon.

Az albit ki kell fizetni, félreteszem a pénzt hónap elején, az evés, ruha csak azután jön, a cipő luxus. Nem kell annyi cipő. Anyámhoz bármikor visszamehetek. Persze.

Nem lehet mindent utálni. Ki mondja meg.

Nehezen vettek fel az új projektbe, nincs befejezett munkám, de jók voltak a rajzok, meggyőző, mondta a vörös hajú nő, az új főni. Mondjak magamról három jó és három rossz tulajdonságot, azt hittem, hogy ilyeneket csak alkalmazottaktól kérdeznek unalmas HR-esek. Nem emlékszem, mit válaszoltam.

Téblábolok a lakásban, apám elvileg visszahív, gyorsan le kellett tennie, bocsi, mennem kell, sír a gyerek. Áronka, az új feleség gyereke, nem apámtól van, ezt mindig hozzáteszem. Mesélek az irodában, amíg lejön a kávé, ez a sokadik megbízás, egyedül élek, nincs barátom, a szüleim elváltak, meg van egy Áronka. Valójában nem kérdeznek ennyit, nem tudom, mért mondok el mindent, gondolom az idegesség miatt, tessék, ez vagyok, olyan ember, aki tud beszélgetni. Most misztikus leszek. Vicces és szűkszavú, csak akkor beszélek, ha viccelek.

Nem szeret az új feleség, fiatal, göndör nő, a nőkről mindig a hajuk jut az eszembe, miért van ez. Legszembetűnőbb tulajdonság. Jó tulajdonságom, hogy a hajam barna és egyenes szálú, ez nem valami vicces. Jó tulajdonságom, hogy a praktikumot előbbre tartom, mint a nem tudom, mit, jóisten, mit mondhattam az új főnöknek. Praktikus barna hajam van, félhosszú.

Projektindító megbeszélés, mindenki bemutatkozik. Feladat kiosztása, felírják az Excelbe, az Excelt vissza kell küldeni, sárgítani, zöldíteni, pirosítani különböző fázisok szerint. Ketten vagy hárman már ismerik egymást, másik három összebarátkozott a teakonyhában, egymás mellett ülnek, én megint egy sráccal dumáltam, úgyhogy most azt hiszi, bejön nekem, belehajol az arcomba, a lehelete kávés. A sós pereceket halászom ki a tálkából, mennyit illik enni. Igen, kérek teát, köszönöm, kedves vagy.

Ilyenkor hiányoznak a büdös kutyák a szomorú, nedves szemükkel, persze ebből nem lehet megélni, anyám is ezt mondaná. Az új feleség is biztosan azért nem bír, mert apám néha küldi a pénzt, nekem már nem jár gyerektartás, apám meg túl rendes, gondolom, ilyesmit magyaráz. Az Andrea. Kezet nyújtott, ne hívj Andinak. Apámra néztem, vagyis össze akartam vele nézni, de nem vette a lapot, ő nyilván szereti a Ne hívj…Andreát, egyébként jó nő, vagy hússzal fiatalabb, mint apám. Jó a segge, és göndör a haja. Ez is egy jó tulajdonság. Sőt mindjárt kettő. Jó, lehet, hogy inkább én nem bírom az Andreát.

Nem lehet mindenkit utálni.

Csörög a telefon, anyám hív, egy csörgés, kettő és három, most már fel kell venni. Ott áll gondolom az előszobában a vezetékes telefon mellett, mert nem vesz mobilt, szereti a régi dolgokat, szóval ott áll az előszobában, tekergeti a telefon zsinórját. Igen, anyu. Kiderül, vagyis ezt már sejtettem, mert idegen szavakat használ mostanában, szóval kiderül, hogy pszichológushoz jár. És beszélt neki rólam is. Anya, ki ne elemezzen a távolból valami idegen. Nem az van, hogy kielemez, de azért az furcsa, hogy ennyi idősen még itt tartok, hol, kérdezem, valami vinnyogós hangon, hol tartok, anyám. Nincsen barátom, ez már hányadik munkám, szar helyen élek, nincs egy normális cipőm, az albérletben hideg van, de főleg azt nem érti, hogy miért vagyok egyedül, és lehet, hogy erről ő is tehet, mert gyakorlatilag egyedül nevelt, apám ugye sose volt jelen, apa nuku, ebben nevelkedtem. Most fogok ordítani. Nagy levegőt veszek, ha ordítok, megsértődik, az még rosszabb. Közben tovább magyaráz valamit, életkezdési válság.

Leizzadok, mint az interjún.

Ülök a vörös nő előtt, úgy csinálok, mintha a jó tulajdonságaimon gondolkodnék, de közben azt figyelem, ahogy bedugja az ujját két papír közé, nem is néz rám, akkor ez rutinkérdés, lehet, hogy már fel is vettek, csak valami értelmeset kéne mondani, még utoljára, egy frappáns lezárást. Hány másodperc telhet el anélkül, hogy megszólalnék. A szám fölött gyöngyözik a veríték, tudom, hogy onnan nem látszik, egyszer lecsekkoltam egy ilyen leizzadásnál a tükörben.

Anyám felajánlja, hogy kifizet néhány ülést nekem a pszichológusánál, nagyon okos nő ez a Márti, majd meglátom. Elképzelem Mártit, anyám korú nő, a haja akkor mondjuk rövid és ősz, feldauerolt, kövérkés, ölében jegyzetfüzettel, a tekintete élénk, a szemüvege fölött figyel, és várja, mikor szúrhatja be a mondandómba az észrevételeit.

Köszi a Mártit, de inkább nem.

A vörös nő felnéz, és egy szuszra mondok valamit, sokszor egész interjúk kiesnek, megbeszélések, csak az marad meg, milyen sós volt a miniperec, meg a főnök nude színű körmei. A kutyafürdetéshez figyelni sem kell, rutinból csinálom, közben bármire gondolhatok. Elképzelem a vajszín kabátos életét, egyik reggel láttam is a gyerekével a környéken, hideg volt, a nő arca piros a vastag alapozó alatt. Szóval van egy késői gyerek, egy nagyon festett nő, valószínűleg a férje lefekszik valakivel, és szerintem a nő rengeteg cipőt vesz, én legalábbis cipőmániás lennék, ha lenne pénzem és csalnának, apám szerint mindenki abból halmoz fel, amiből a legkevesebb volt régen. Erről eszembe jut Andrea, a sok haja meg a kerek fitneszfenék.

A telefon néma. Én tettem le vagy anyám? Negatív tulajdonságom, hogy bizonyos helyzetekben elkalandozok, kilépek térből és időből, viszlát, szevasztok. Mik azok a bizonyos helyzetek, erre talán a Márti tudna válaszolni.

Apám visszahív, tücsök, anyáddal csinálj valamit. Vagyis? Most hívott, már biztos benne, hogy valami komoly baj van. Mármint velem, kérdezem, persze hogy veled, ismered anyádat, nyugtasd meg. Megígértem neki, hogy beszélünk. Arról, hogy nyugtassál meg? Mit tudom én, egyfolytában magyaráz, tudod, milyen, közben az Áronka lázas, Andrea nem volt hepi, hogy hívogat.

Szegény Andrea. Összeszorul a torkom, most kellene valamit mondani. Az a baj velem, hogy nem találom a szavakat, apám közben még mindig beszél, jó, most akkor kimondom, hogy szegény Andrea, de nem azzal a hangsúllyal. Apám visszakérdez. Mi van Andreával. Hallgatok. Anyád azt mondja, úgy kezeled, mint az ellenségét, szereld le valamivel, nem kell komolyan venni a hülyeségeit, ha felhúzod magad, csak rosszabb lesz.

Köszi apa, megoldom.

Mindent megoldok, laza, vicces, barna nő leszek kevés cipővel, a körmömet nem festem, a telefonszámom megváltoztatom, ki tiltja meg. Örökbe fogadok egy kutyát, a kutyás nő a harmadikról, így emlegetnek majd. Az irodába majd sütiket hordok, ez lesz a karakterem, a süteményes lány. Valószínűleg van már süteményes, más kell, valami egyszerű, szimpatikus. A jó nő is lehetnék, egy kis igyekezettel, ahhoz nincs elég cuccom.

Nem veszem komolyan, laza, vicces, barna, praktikus. Megragadt ez a szó, biztos, hogy ilyesmit mondtam a főnöknek, praktikus hozzáállás, ebbe nem lehet belekötni.

Leteszem, apu, sokat segítettél. Tényleg, kérdezi. Dehogyis. Jól esik kimondani, jól esik, hogy nem szól semmit, szuszogás a vonal másik végén, aztán váratlanul elkezd magyarázkodni, nem beszélgetünk eleget, de ha az Áronka meggyógyul, ígérem, átmegyek. Kicsit megsajnálom, jól van apu, minden rendben lesz. Ha kirúgnak, hozzátok költözöm. Apám megint hallgat, aztán felsóhajt. Látod, tücsök, megy ez.


Schillinger Gyöngyvér 1983-ban született Dunaújvárosban. Jogász és író.