Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Fotó: Balassa Tamás

Énidő

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba.

Péntekenként elmegyek a Lidlbe. Bevásárolok hétvégére, megveszem a következő pár napra szükséges élelmiszert. Ilyenkor a pénztáros beolvassa a telefonomról a Lidl-alkalmazást, ezért alacsonyabb áron juthatok hozzá számos termékhez. Szeretek kedvezménykuponokat igénybe venni, online lapozható reklámújságokat böngészni a mobilomon, vagy olvasgatni az e-mail címemre érkező hírleveleket. Jól szórakozom, ha szórólapokat és katalógusokat lapozgatok, vagy az internetes árukeresőben összehasonlítom a különböző üzletekben kapható termékek árait. Szívesen használom a virtuális vásárlói kártyámat, töltök ki online kérdőívet a nyerés reményében, és fedezek fel újabbnál újabb árukat az üzlet kínálatából.

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba. Meleg van itt, és tisztaság, inspirálóan hat rám a hozzám hasonló emberek társasága. A vásárlók, mint egy vasúti szerelvény kocsijai, egymás után kanyarognak az áruház sorai között. Szeretek a polcok között sétálni: tengernyi itt az ember, és az árukészlet, mint megannyi fűszál a mezőn!

Legutóbb a péksütik közelében többen az egyik árufeltöltő köré gyűltek. Odamentem én is.

– Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

Az árufeltöltő az illatozó péksüteményekkel teli fémállvány felé mutatott. Odafordultam. Egy ember válogatott a polcnál.

– Mit csinál? Mit kell rajta nézni?

– Semmit sem – mondta az eladó.

– Hát akkor? Miért mutat rá? – kérdeztem.

– Nem látja?! Ráncosodik – mondta. – Öregszik.

Ismét arra fordítottam a fejem. Fiatal nőt láttam, látszólag alig több negyvennél, de amikor jobban megnéztem, megijedtem. Ráncosodott. Száraz, barázdált bőrén percről percre újabb ránc jelent meg. Annyi, mint réten a fűszál. Még egy-két óra, és olyanná válik, mint egy shar pei kutya. Mi történhetett? Hová tűnt a bőréből a kollagén? Fel sem fogtam, amit látok. A bevásárlókocsimmal akadályt képeztem.

‒ Ki ez a nő? – kérdeztem az árufeltöltőt.

‒ Még sosem láttuk.

‒ Mi történhetett vele?

‒ Nem tudjuk. Csak annyit, hogy péksüteményt vásárol.

Ez volt az egyetlen infóm róla. Tovább toltam a bevásárlókocsit a zöldségekhez, kiválasztottam egy csomag brokkolit, közben fél szemmel a ráncosodó nőt figyeltem. Aztán a fűszerekhez értem. Szeretem válogatni az illatos, kicsi tasakokat. Sorra vettem, van-e még otthon tárkony, boróka, fokhagyma, kömény. Később az illatszerekhez mentem. Mennyiféle áru van itt! De, ugyan hányféle illatszerre van szüksége egy embernek? Visszamentem a péksütikhez. A nő is odaért. Újra válogatott.

– Hányadszor jön vissza? – kérdeztem az árufeltöltőt.

– Harmadszor.

– Mind a háromszor péksütit vett?

– Igen, mind a háromszor.

Beálltam a pénztár felé a lassan zötyögő sorba. Végül a fotocellás ajtón át elhagytam az áruházat. Az őszi nap felé fordítottam arcom. A zsúfolt parkolóban két férfi beszélgetett.

– A Lidlben öregszik egy nő…

Tehát máris elterjedt a hír. Nemsokára megtelt az egész áruház nézőkkel. Csak nem valami üzleti trükk az egész? Nem hiszem.

– Hol jártál? – kérdezte tőlem a kislányom, amikor hazaértem.

– A Lidlben voltam.

– És nem vettél hidratáló krémet?

– Miért vettem volna?

– Akkor azért ilyen ráncos az arcod?

– Az enyém? Az én arcom?!

Balassa Olivia magyar-etika szakos tanár, mentálhigiénés szakember. Tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Egyetemen és Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végezte. Novellákat és verseket ír. A Szó-kincs, és a Lelkek iskolája irodalmi antológiákban közölték először Tű levél című novelláját majd Huszonhét Balaton című versét irodalmi alkotó pályázat eredményeképpen. Ezután a Holdkatlan, az Agria, AHetedik, és a Litera-Túra művészeti-irodalmi folyóiratokban jelentek meg a művei. Sirálytoll című kötetét 2021-ben adták ki. A hazai kortárs alkotók közül Szabó Borbála látásmódja és Jónás Tamás művei vannak rá a legnagyobb hatással.