Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Fotó: Balassa Tamás

Énidő

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba.

Péntekenként elmegyek a Lidlbe. Bevásárolok hétvégére, megveszem a következő pár napra szükséges élelmiszert. Ilyenkor a pénztáros beolvassa a telefonomról a Lidl-alkalmazást, ezért alacsonyabb áron juthatok hozzá számos termékhez. Szeretek kedvezménykuponokat igénybe venni, online lapozható reklámújságokat böngészni a mobilomon, vagy olvasgatni az e-mail címemre érkező hírleveleket. Jól szórakozom, ha szórólapokat és katalógusokat lapozgatok, vagy az internetes árukeresőben összehasonlítom a különböző üzletekben kapható termékek árait. Szívesen használom a virtuális vásárlói kártyámat, töltök ki online kérdőívet a nyerés reményében, és fedezek fel újabbnál újabb árukat az üzlet kínálatából.

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba. Meleg van itt, és tisztaság, inspirálóan hat rám a hozzám hasonló emberek társasága. A vásárlók, mint egy vasúti szerelvény kocsijai, egymás után kanyarognak az áruház sorai között. Szeretek a polcok között sétálni: tengernyi itt az ember, és az árukészlet, mint megannyi fűszál a mezőn!

Legutóbb a péksütik közelében többen az egyik árufeltöltő köré gyűltek. Odamentem én is.

– Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

Az árufeltöltő az illatozó péksüteményekkel teli fémállvány felé mutatott. Odafordultam. Egy ember válogatott a polcnál.

– Mit csinál? Mit kell rajta nézni?

– Semmit sem – mondta az eladó.

– Hát akkor? Miért mutat rá? – kérdeztem.

– Nem látja?! Ráncosodik – mondta. – Öregszik.

Ismét arra fordítottam a fejem. Fiatal nőt láttam, látszólag alig több negyvennél, de amikor jobban megnéztem, megijedtem. Ráncosodott. Száraz, barázdált bőrén percről percre újabb ránc jelent meg. Annyi, mint réten a fűszál. Még egy-két óra, és olyanná válik, mint egy shar pei kutya. Mi történhetett? Hová tűnt a bőréből a kollagén? Fel sem fogtam, amit látok. A bevásárlókocsimmal akadályt képeztem.

‒ Ki ez a nő? – kérdeztem az árufeltöltőt.

‒ Még sosem láttuk.

‒ Mi történhetett vele?

‒ Nem tudjuk. Csak annyit, hogy péksüteményt vásárol.

Ez volt az egyetlen infóm róla. Tovább toltam a bevásárlókocsit a zöldségekhez, kiválasztottam egy csomag brokkolit, közben fél szemmel a ráncosodó nőt figyeltem. Aztán a fűszerekhez értem. Szeretem válogatni az illatos, kicsi tasakokat. Sorra vettem, van-e még otthon tárkony, boróka, fokhagyma, kömény. Később az illatszerekhez mentem. Mennyiféle áru van itt! De, ugyan hányféle illatszerre van szüksége egy embernek? Visszamentem a péksütikhez. A nő is odaért. Újra válogatott.

– Hányadszor jön vissza? – kérdeztem az árufeltöltőt.

– Harmadszor.

– Mind a háromszor péksütit vett?

– Igen, mind a háromszor.

Beálltam a pénztár felé a lassan zötyögő sorba. Végül a fotocellás ajtón át elhagytam az áruházat. Az őszi nap felé fordítottam arcom. A zsúfolt parkolóban két férfi beszélgetett.

– A Lidlben öregszik egy nő…

Tehát máris elterjedt a hír. Nemsokára megtelt az egész áruház nézőkkel. Csak nem valami üzleti trükk az egész? Nem hiszem.

– Hol jártál? – kérdezte tőlem a kislányom, amikor hazaértem.

– A Lidlben voltam.

– És nem vettél hidratáló krémet?

– Miért vettem volna?

– Akkor azért ilyen ráncos az arcod?

– Az enyém? Az én arcom?!

Balassa Olivia magyar-etika szakos tanár, mentálhigiénés szakember. Tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Egyetemen és Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végezte. Novellákat és verseket ír. A Szó-kincs, és a Lelkek iskolája irodalmi antológiákban közölték először Tű levél című novelláját majd Huszonhét Balaton című versét irodalmi alkotó pályázat eredményeképpen. Ezután a Holdkatlan, az Agria, AHetedik, és a Litera-Túra művészeti-irodalmi folyóiratokban jelentek meg a művei. Sirálytoll című kötetét 2021-ben adták ki. A hazai kortárs alkotók közül Szabó Borbála látásmódja és Jónás Tamás művei vannak rá a legnagyobb hatással.