Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Fotó: Balassa Tamás

Énidő

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba.

Péntekenként elmegyek a Lidlbe. Bevásárolok hétvégére, megveszem a következő pár napra szükséges élelmiszert. Ilyenkor a pénztáros beolvassa a telefonomról a Lidl-alkalmazást, ezért alacsonyabb áron juthatok hozzá számos termékhez. Szeretek kedvezménykuponokat igénybe venni, online lapozható reklámújságokat böngészni a mobilomon, vagy olvasgatni az e-mail címemre érkező hírleveleket. Jól szórakozom, ha szórólapokat és katalógusokat lapozgatok, vagy az internetes árukeresőben összehasonlítom a különböző üzletekben kapható termékek árait. Szívesen használom a virtuális vásárlói kártyámat, töltök ki online kérdőívet a nyerés reményében, és fedezek fel újabbnál újabb árukat az üzlet kínálatából.

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba. Meleg van itt, és tisztaság, inspirálóan hat rám a hozzám hasonló emberek társasága. A vásárlók, mint egy vasúti szerelvény kocsijai, egymás után kanyarognak az áruház sorai között. Szeretek a polcok között sétálni: tengernyi itt az ember, és az árukészlet, mint megannyi fűszál a mezőn!

Legutóbb a péksütik közelében többen az egyik árufeltöltő köré gyűltek. Odamentem én is.

– Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

Az árufeltöltő az illatozó péksüteményekkel teli fémállvány felé mutatott. Odafordultam. Egy ember válogatott a polcnál.

– Mit csinál? Mit kell rajta nézni?

– Semmit sem – mondta az eladó.

– Hát akkor? Miért mutat rá? – kérdeztem.

– Nem látja?! Ráncosodik – mondta. – Öregszik.

Ismét arra fordítottam a fejem. Fiatal nőt láttam, látszólag alig több negyvennél, de amikor jobban megnéztem, megijedtem. Ráncosodott. Száraz, barázdált bőrén percről percre újabb ránc jelent meg. Annyi, mint réten a fűszál. Még egy-két óra, és olyanná válik, mint egy shar pei kutya. Mi történhetett? Hová tűnt a bőréből a kollagén? Fel sem fogtam, amit látok. A bevásárlókocsimmal akadályt képeztem.

‒ Ki ez a nő? – kérdeztem az árufeltöltőt.

‒ Még sosem láttuk.

‒ Mi történhetett vele?

‒ Nem tudjuk. Csak annyit, hogy péksüteményt vásárol.

Ez volt az egyetlen infóm róla. Tovább toltam a bevásárlókocsit a zöldségekhez, kiválasztottam egy csomag brokkolit, közben fél szemmel a ráncosodó nőt figyeltem. Aztán a fűszerekhez értem. Szeretem válogatni az illatos, kicsi tasakokat. Sorra vettem, van-e még otthon tárkony, boróka, fokhagyma, kömény. Később az illatszerekhez mentem. Mennyiféle áru van itt! De, ugyan hányféle illatszerre van szüksége egy embernek? Visszamentem a péksütikhez. A nő is odaért. Újra válogatott.

– Hányadszor jön vissza? – kérdeztem az árufeltöltőt.

– Harmadszor.

– Mind a háromszor péksütit vett?

– Igen, mind a háromszor.

Beálltam a pénztár felé a lassan zötyögő sorba. Végül a fotocellás ajtón át elhagytam az áruházat. Az őszi nap felé fordítottam arcom. A zsúfolt parkolóban két férfi beszélgetett.

– A Lidlben öregszik egy nő…

Tehát máris elterjedt a hír. Nemsokára megtelt az egész áruház nézőkkel. Csak nem valami üzleti trükk az egész? Nem hiszem.

– Hol jártál? – kérdezte tőlem a kislányom, amikor hazaértem.

– A Lidlben voltam.

– És nem vettél hidratáló krémet?

– Miért vettem volna?

– Akkor azért ilyen ráncos az arcod?

– Az enyém? Az én arcom?!

Balassa Olivia magyar-etika szakos tanár, mentálhigiénés szakember. Tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Egyetemen és Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végezte. Novellákat és verseket ír. A Szó-kincs, és a Lelkek iskolája irodalmi antológiákban közölték először Tű levél című novelláját majd Huszonhét Balaton című versét irodalmi alkotó pályázat eredményeképpen. Ezután a Holdkatlan, az Agria, AHetedik, és a Litera-Túra művészeti-irodalmi folyóiratokban jelentek meg a művei. Sirálytoll című kötetét 2021-ben adták ki. A hazai kortárs alkotók közül Szabó Borbála látásmódja és Jónás Tamás művei vannak rá a legnagyobb hatással.