Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Fotó: Balassa Tamás

Énidő

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba.

Péntekenként elmegyek a Lidlbe. Bevásárolok hétvégére, megveszem a következő pár napra szükséges élelmiszert. Ilyenkor a pénztáros beolvassa a telefonomról a Lidl-alkalmazást, ezért alacsonyabb áron juthatok hozzá számos termékhez. Szeretek kedvezménykuponokat igénybe venni, online lapozható reklámújságokat böngészni a mobilomon, vagy olvasgatni az e-mail címemre érkező hírleveleket. Jól szórakozom, ha szórólapokat és katalógusokat lapozgatok, vagy az internetes árukeresőben összehasonlítom a különböző üzletekben kapható termékek árait. Szívesen használom a virtuális vásárlói kártyámat, töltök ki online kérdőívet a nyerés reményében, és fedezek fel újabbnál újabb árukat az üzlet kínálatából.

Szívesen időzöm a péksütiknél. Minden nap magamba szívnám ezt a mennyei illatot! Néha betyárpogácsát veszek, elvétve fahéjas csigát, de előfordul az is, hogy szénhidrátcsökkentett kenyeret rakok a kosaramba. Meleg van itt, és tisztaság, inspirálóan hat rám a hozzám hasonló emberek társasága. A vásárlók, mint egy vasúti szerelvény kocsijai, egymás után kanyarognak az áruház sorai között. Szeretek a polcok között sétálni: tengernyi itt az ember, és az árukészlet, mint megannyi fűszál a mezőn!

Legutóbb a péksütik közelében többen az egyik árufeltöltő köré gyűltek. Odamentem én is.

– Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

Az árufeltöltő az illatozó péksüteményekkel teli fémállvány felé mutatott. Odafordultam. Egy ember válogatott a polcnál.

– Mit csinál? Mit kell rajta nézni?

– Semmit sem – mondta az eladó.

– Hát akkor? Miért mutat rá? – kérdeztem.

– Nem látja?! Ráncosodik – mondta. – Öregszik.

Ismét arra fordítottam a fejem. Fiatal nőt láttam, látszólag alig több negyvennél, de amikor jobban megnéztem, megijedtem. Ráncosodott. Száraz, barázdált bőrén percről percre újabb ránc jelent meg. Annyi, mint réten a fűszál. Még egy-két óra, és olyanná válik, mint egy shar pei kutya. Mi történhetett? Hová tűnt a bőréből a kollagén? Fel sem fogtam, amit látok. A bevásárlókocsimmal akadályt képeztem.

‒ Ki ez a nő? – kérdeztem az árufeltöltőt.

‒ Még sosem láttuk.

‒ Mi történhetett vele?

‒ Nem tudjuk. Csak annyit, hogy péksüteményt vásárol.

Ez volt az egyetlen infóm róla. Tovább toltam a bevásárlókocsit a zöldségekhez, kiválasztottam egy csomag brokkolit, közben fél szemmel a ráncosodó nőt figyeltem. Aztán a fűszerekhez értem. Szeretem válogatni az illatos, kicsi tasakokat. Sorra vettem, van-e még otthon tárkony, boróka, fokhagyma, kömény. Később az illatszerekhez mentem. Mennyiféle áru van itt! De, ugyan hányféle illatszerre van szüksége egy embernek? Visszamentem a péksütikhez. A nő is odaért. Újra válogatott.

– Hányadszor jön vissza? – kérdeztem az árufeltöltőt.

– Harmadszor.

– Mind a háromszor péksütit vett?

– Igen, mind a háromszor.

Beálltam a pénztár felé a lassan zötyögő sorba. Végül a fotocellás ajtón át elhagytam az áruházat. Az őszi nap felé fordítottam arcom. A zsúfolt parkolóban két férfi beszélgetett.

– A Lidlben öregszik egy nő…

Tehát máris elterjedt a hír. Nemsokára megtelt az egész áruház nézőkkel. Csak nem valami üzleti trükk az egész? Nem hiszem.

– Hol jártál? – kérdezte tőlem a kislányom, amikor hazaértem.

– A Lidlben voltam.

– És nem vettél hidratáló krémet?

– Miért vettem volna?

– Akkor azért ilyen ráncos az arcod?

– Az enyém? Az én arcom?!

Balassa Olivia magyar-etika szakos tanár, mentálhigiénés szakember. Tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Egyetemen és Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végezte. Novellákat és verseket ír. A Szó-kincs, és a Lelkek iskolája irodalmi antológiákban közölték először Tű levél című novelláját majd Huszonhét Balaton című versét irodalmi alkotó pályázat eredményeképpen. Ezután a Holdkatlan, az Agria, AHetedik, és a Litera-Túra művészeti-irodalmi folyóiratokban jelentek meg a művei. Sirálytoll című kötetét 2021-ben adták ki. A hazai kortárs alkotók közül Szabó Borbála látásmódja és Jónás Tamás művei vannak rá a legnagyobb hatással.