Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...
Műfordítás

Erlend Loe (f. Patat Bence): Az álombiciklik regisztere

Fotó: Kállai Márta

Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.

Bővebben ...
Költészet

Kazsimér Soma versei

Fotó: Vigh Levente

Kripták és véráldozatok, / ahogy a filmekben.

Bővebben ...

Vass Csaba versei

Elhiteti, hogy nincs is visszaút, / mint apám minden reggel, ahogy / elmegy és utána ürülni kezd a / dohányszag a nyári konyhából. / Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt, / majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be. / Tücskök lábát tépdessük a pázsiton, / nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

 

(Kőmíves István felvétele)

 

Vass Csaba 1995-ben született Szászrégenben. Görgényüvegcsűrön él, jelenleg Kolozsváron másodéves magyar, illetve világ- és összehasonlító irodalom szakos hallgató a BBTE bölcsészkarán. Két éve ír verseket és slam poetryvel is foglalkozik. Versei eddig a Parnasszusban, valamint aszem.info-n jelentek meg.

 

 

A szabad társulás

 

(André Breton parafrázis)

 

Asszonyom nyaka sarki fény

Kulcscsontja lehavazott fjordok

Asszonyom melle körhinta

Csapágy és tengely

Dereka körül feszesre nyúlik a bőr

Asszonyom combjai szorosok

Gibraltár és Dardanellák

Földrészek találkozása

Lábujjai csíkokra szabják a tengerpartot

Asszonyom illata ribizli

Nyárközép és csillaghullás

Sziluettje tömbházak tetején felejtett krétarajz

Asszonyom a lépcsőházak visszhangja

 

 

Két kép

 

Fest

Ész

Vész

Test

Rész

Rés

Áthalad

Áthalad

Ács fia

Ács fia

Pálmafák alatt

 

Elhiteti, hogy nincs is visszaút,

mint apám minden reggel, ahogy

elmegy és utána ürülni kezd a

dohányszag a nyári konyhából.

Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt,

majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be.

Tücskök lábát tépdessük a pázsiton,

nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

Apám mindig mosdatlanul jön haza,

Nem kell becsuknia a kaput  –  tudja –, nincs maradás.

A rabszolgaság alatt nincsen lábjegyzet,

csak cement rakódik le a torokban,

tévhit, hogy ez alól lesz feloldozás.

A hétfő robot és koránkelés és becsapott kapu

és becsapott család.

A mi festékünk nem való a kényesebb vásznakra.

A mi festékünk nem bazaltkő pora

csak cement

És csésze aljára ragadt

Instant kávépor.

 

Fest

Ék

Szak

Test

Rés

Szag

Rád ragad

Rád ragad

Mária

Mária

Sápadt lázad add

 

Anyám beoltja a meszet és minden

nyáron újrameszeli a nyári konyhát.

A maradékot a fák tövére keni.

Festékcseppeket hagy maga után,

ahogy fel és alá járkál, a cseppek

pontontokként kiégetik az udvart

aztán a pontokból halmaz lesz és a

halmazban eltűnik a gyep és csak

anyám marad.

Én tájképeket festek a színeiből

Szemei alatt megduzzadt zöldes

kék foltból eget festek

Szájáról lekenem a húst a vörös tengerhez.

Körmei alól kipiszkált feketéből szántóföldeket.

Fekete ingére száradt fehér izzadságból

havat festek a rét füvére.

 

Tél

Volt

Hol

Vagy

Hátra hagysz

Hátra hagysz

Jó anyám

Jó anyám

Szájad már tavasz.