Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...

Vass Csaba versei

Elhiteti, hogy nincs is visszaút, / mint apám minden reggel, ahogy / elmegy és utána ürülni kezd a / dohányszag a nyári konyhából. / Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt, / majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be. / Tücskök lábát tépdessük a pázsiton, / nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

 

(Kőmíves István felvétele)

 

Vass Csaba 1995-ben született Szászrégenben. Görgényüvegcsűrön él, jelenleg Kolozsváron másodéves magyar, illetve világ- és összehasonlító irodalom szakos hallgató a BBTE bölcsészkarán. Két éve ír verseket és slam poetryvel is foglalkozik. Versei eddig a Parnasszusban, valamint aszem.info-n jelentek meg.

 

 

A szabad társulás

 

(André Breton parafrázis)

 

Asszonyom nyaka sarki fény

Kulcscsontja lehavazott fjordok

Asszonyom melle körhinta

Csapágy és tengely

Dereka körül feszesre nyúlik a bőr

Asszonyom combjai szorosok

Gibraltár és Dardanellák

Földrészek találkozása

Lábujjai csíkokra szabják a tengerpartot

Asszonyom illata ribizli

Nyárközép és csillaghullás

Sziluettje tömbházak tetején felejtett krétarajz

Asszonyom a lépcsőházak visszhangja

 

 

Két kép

 

Fest

Ész

Vész

Test

Rész

Rés

Áthalad

Áthalad

Ács fia

Ács fia

Pálmafák alatt

 

Elhiteti, hogy nincs is visszaút,

mint apám minden reggel, ahogy

elmegy és utána ürülni kezd a

dohányszag a nyári konyhából.

Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt,

majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be.

Tücskök lábát tépdessük a pázsiton,

nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

Apám mindig mosdatlanul jön haza,

Nem kell becsuknia a kaput  –  tudja –, nincs maradás.

A rabszolgaság alatt nincsen lábjegyzet,

csak cement rakódik le a torokban,

tévhit, hogy ez alól lesz feloldozás.

A hétfő robot és koránkelés és becsapott kapu

és becsapott család.

A mi festékünk nem való a kényesebb vásznakra.

A mi festékünk nem bazaltkő pora

csak cement

És csésze aljára ragadt

Instant kávépor.

 

Fest

Ék

Szak

Test

Rés

Szag

Rád ragad

Rád ragad

Mária

Mária

Sápadt lázad add

 

Anyám beoltja a meszet és minden

nyáron újrameszeli a nyári konyhát.

A maradékot a fák tövére keni.

Festékcseppeket hagy maga után,

ahogy fel és alá járkál, a cseppek

pontontokként kiégetik az udvart

aztán a pontokból halmaz lesz és a

halmazban eltűnik a gyep és csak

anyám marad.

Én tájképeket festek a színeiből

Szemei alatt megduzzadt zöldes

kék foltból eget festek

Szájáról lekenem a húst a vörös tengerhez.

Körmei alól kipiszkált feketéből szántóföldeket.

Fekete ingére száradt fehér izzadságból

havat festek a rét füvére.

 

Tél

Volt

Hol

Vagy

Hátra hagysz

Hátra hagysz

Jó anyám

Jó anyám

Szájad már tavasz.