Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...

Gondos Mária Magdolna versei

A város első felhőkarcolója / egy hatalmi versengésben épült, / anélkül, hogy egyeztettek volna / a közeli reptérrel. / Legfelül kávézó működött, / oda járt egy költő, amíg le nem ugrott. // Az eset után / pléhszoknyát adtak az / épületre, / hogy a következő / ne a járókelőkre essen.

 

 

Gondos Mária Magdolna 1989-ben született Csíkszeredában. A Márton Áron Gimnáziumban érettségizett, Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen diplomázott magyar szakon, jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Fiatal Írók Szövetsége tagja.

 

 

Adok munkát

                         

„anyám, ne aggódj”

           Joseph K.

 

Szétcsaptam magam

megint, megint,

valahogy így folyik

a megvalósítás,

a feljebbviteli bíróság

lépcsein csodás

huppanó érzés

lakkcipők alá

pöccinteni a cigarettát.

 

Rámszólnak,

mi ez a pofátlan kurzus,

nem szégyellem a tekintetem,

hogy kora reggel viszkózus?

 

De csak ülök, pöccintgetek némán,

ahogy csak bírom, olyan szanaszét.

Három ember

három nap szedi,

nagy munka

munkaadónak lenni.

Anyám, rámegy a gatyám is:

valamiért megint

valami városban

valami processz részeként.

 

 

Urbanisztika

 

A város első felhőkarcolója

egy hatalmi versengésben épült,

anélkül, hogy egyeztettek volna

a közeli reptérrel.

Legfelül kávézó működött,

oda járt egy költő, amíg le nem ugrott.

 

Az eset után

pléhszoknyát adtak az épületre,

hogy a következő

ne a járókelőkre essen.

 

Aztán a felső szint bezárt,

a költők visszaszoktak a talajmenti kávézókba. 

 

A légtér osztott; a levegő összetétel.