Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...

Majláth Ákos versei

Úgy képzeltem, / koncentrikus körök leszünk. / Te a kisebb, én aki átölel. / Valahogy mégis / rajtam kívül estél. / Épp, hogy egy / közös érintőnk van, / de az pont elég. / Majd rajta keresztül húzok / origóból origóig / egy vektort. / Irányok és normák nélkül, / centrális egyenest. / Nálam van a kezdőpontod.

 

Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kis faluban, Apagyon nevelkedett. A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumba járt. Jelenleg az ELTE pszichológia szakos hallgatója. Verseket két éve ír. A FISZ Kömény Líraműhelyének tagja.

 

Érintő

 

Úgy képzeltem,

koncentrikus körök leszünk.

Te a kisebb, én aki átölel.

Valahogy mégis

rajtam kívül estél.

Épp, hogy egy

közös érintőnk van,

de az pont elég.

Majd rajta keresztül húzok

origóból origóig

egy vektort.

Irányok és normák nélkül,

centrális egyenest.

Nálam van a kezdőpontod,

szólj rám, ha megtaláltad,

hol végződöm.

 

 

Összegyűrt

 

Semmi sem maradt a hátizsákomban,

csak egy régi, összegyűrt táj.

Kifeszítettem, majd próbáltam

felrakni a csupasz falakra,

de nem fogott rá ragasztó,

és nem is illett sehová.

 

A nappalokból az éjszakákba,

egy ideje már

– mint fáradt légtornász –

rutinból átlendülök.

A nézőtéren alig vannak,

nem figyelek a mozdulatokra,

ahogy mások sem.

Ez már nem repülés, és nem zuhanás,

csak monoton keringő,

görcsös meghajlás.

 

Semmi sem maradt bennem,

csak pár régi, összegyűrt szó.

Kifeszítenek, majd próbálnak

felrakni a csupasz falakra,

de nem fog rám ragasztó,

és nem is illek sehová.