Hyross Ferenc versei
- Részletek
Hyross Ferenc 1992-ben született, Budapesten. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztett, jelenleg az ELTE pszichológia szakán tanul. A FISZ 2015-ös alkotói pályázatának díjazottja.
Ariadné
Azt a kevés sminket is teljesen
elmosta a tengervíz, ajkaidra
sókristályok ültek,
a szemedet pirosra marta.
Szavak helyett kell most ezt elmondanom,
hogy lásd ajkaid mozgását,
ahogy a szád formál és a gyenge permet,
te nem is érzed, széthullik,
behintve a papírokat, minden
azóta adódó felületet, amit a párbeszéd
számára nyitva hagytam
és azóta is össze-összefűzök, újraírok.
Már tudom mennyire marnak ezek a szavak,
hiába jegyzem le az egész labirintust,
a fonál valahol ott marad a nyálban
és a puha permet elhullik,
mert hiába szőtted, nekem szőtted.
Szád formál és ajkad mozog
és ott ered benned ez a tenger,
köldököd vonala alatt,
csípőcsontod védő szárnyai közé zárva
és körbevesz és megölel
és azóta sem ölel más,
csak ülsz a parton, térdedet szorítva.
Szád formál, ajkad mozog, ha ki is jutok,
te már sosem találsz vissza hozzám,
csak sírsz a parton, összefolynak törékeny nedveid,
elnyel a tenger, lenyeled a könnyeket,
én pedig maradok jól körülírt labirintusomban,
hiába segítettél kijutni.
A hold jobb pitvarát illetően
Az alábbi dolgok jutottak eszembe
a hold jobb pitvarát illetően:
a Dagály-strand,
a Duna állása, amikor eltörtem a lábam,
továbbá a fehér sziklák
és az élettelen hamu
hőmérsékletkülönbsége.
Ha jól emlékszem, ha olyat lehet egyáltalán,
mindig is én voltam a beszédesebb,
bár az utóbbi kicsit több mint tíz évben
szóhoz jutni sincs esélyed, pedig
a legtöbb dolgot akkoriban tőled tanultam.
A Dagályban azóta nem voltam,
minek is mennék oda vissza,
elég volt a száraz betonon
egy vizes lábnyomot otthagyni.
Talán még most is ott van,
szótlanul, mint egy naiv mosoly után
az elernyedt arcizmok.
Többet is mondhattál volna,
amikor megbeszéltük,
hogyan apad és dagad kedvére az Adria.
Így változtunk mi is öcsémmel,
most rád hasonlít,
széles kék ingei vasalás után körbeülnek
és a széktámlákról kárognak,
mint nagyranőtt vászonmadarak.
Megdagadt a szilánkok közé benőtt hús,
a családi élet, még frontok nélkül is elég nehéz,
törött emberek lába fáj így, ezt most már
tapasztalatból tudom
és tudja a dunapart homokja is, megbeszéltük.
A hold jobb pitvara valószínűleg sziklákból van
és a holdraszállásból csak egy bakancs talpára emlékszik,
ha olyat lehet egyáltalán.
Távol van, belseje fehérebb és valószínűleg hidegebb,
mint a hamuszemek közt megmaradt,
törhetetlen bokacsont-darabjaid.
