Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...

Mátyás Ferenc versei

Először a leveleket felejtettük el, / és tovább álmodtuk a telet, / a telet, mely csókokkal döfködte / a hóba zuhant piros fát

Mátyás Ferenc 1984-ben született Szekszárdon. Budapesten él, kötött idejében jogászkodik, kötetlenben ír. A FISZ tagja.

 

Bagoly

 

Az erdő másik fele a bagolyé,

sötétedés után már csak az ő szeme

világítja meg a barlangot.

 

Véletlenül tévedtünk földedre.

Ne küldd ránk, éjszaka,

éhező árnyad!

 

Itt vetkőztem először meztelenre előtted,

és itt adtál nevet sebhelyeimnek,

hogy ne legyenek többé olyan hidegek.

 

Véletlenül tévedtünk földedre.

Ne küldd ránk, éjszaka,

éhező árnyad!

 

Innen láttuk először, ahogy lelassul a folyó,

és minden halkan lüktetni kezd az átváltozás előtt.

Azt mondtad, hogy ez az a pillanat,

és ilyenkor tényleg hinni akartam.

 

Hódolni jöttünk földedre.

Ne küldd ránk, éjszaka,

éhező árnyad!

 

Túl régóta járunk már ide,

ma este maradnunk kell,

hiába érkezik el ismét az ő ideje.

Mikor megindul,

megreccsen a fák gerince

és üvegszilánkká változik a folyó.

A hajnal pedig mohával temeti be

sziklára köpött testünket.

 

 

Testek

 

Ez a porszem,

ez az isten halántékán lüktető

ideg, ez a remegő éden.

Ez a testünktől csillogó, harmatos liget,

a dugás fájáról hullott alma,

és a belé mélyedő fogsorunk nyoma.

Ez a bőrünk súrlódásától csendülő c-moll szonáta

és a megfagyott szférák zenéje.

Ez a szünetek némaságában fogant bűn,

ami észrevétlenül tépi ki a harangok nyelvét,

a lázadó folyó, és az elöntött föld.

Ez a vulkánból lövellő elfojtott indulat,

a gerincünkön növekvő szikla.

Ez a bűn, ami nem tud nélkülünk élni.

Ez a megváltás.

 

 

sosem vagy egyedül

 

azt mondtad ha felkapcsolom a villanyt
nem jönnek el újra
hogy csak tízig kell számolnom
és abbamarad a nyikorgás
hogy a ruhásszekrény sötétjében
a holnap kalandjai pihennek
és csak izgatott szuszogásuk
mozdítja néha az ajtót

azt mondtad ha bohócsapkát rajzolok az éjszakára
dobókockaként gurulnak el a belső sivatagok
és hogy sosem vagyok egyedül
mert ha félek és lúdbőrözöm
a pontokat összekötve
velem lesz velem egész Európa

 

 

A piros fa

 

Először a leveleket felejtettük el,

és tovább álmodtuk a telet,

a telet, mely csókokkal döfködte

a hóba zuhant piros fát,

aztán elfelejtettük az utazásokat,

hogy egykor együtt értük el a folyót,

a folyót, mely táplálta a fát,

a fát, amely még nem rezzent össze a csóktól,

és a csókot, mely nem hitt a tél kékjében,

végül nem ébredtél fel,

és én csak ültem a fekete hóban

egy halott fa törzsére hajtva fejem.